Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. június 8 (3. szám) - „Új Magyarország - szabadság és szolidaritás. A Magyar Köztársaság Kormányának programja a sikeres, modern és igazságos Magyarországért 2006-2010” című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KATONA KÁLMÁN (MDF):
116 túlságosan nagy országnak mintha nem lenne fontos az ország jelene és jövője szempontjából, hogy milyen külpolitikát folytat, hogyan képzeli el a közelebbi és távolabbi régiók helyzetét. Gondoljanak képviselőtársaim arra, amikor itt, a parlamentben nemzetközi missziókban való magyar részvételről folytattunk vitákat, hányszor hallottuk azt, hogy mi a magyar érdek. Mi a magyar érdek abban, hogy Afganisztánban, Boszniában vagy Kos zovóban magyarok részt vegyünk, és segítsünk a béke, a demokrácia megteremtésében? És miközben az a néhány ember, aki kint van, magyar katonák ténylegesen megbecsülést és tiszteletet vívnak ki számunkra, addig a politika fanyalog, és arról beszél, hogy nin cs magyar érdek. S ennek az eredménye, tisztelt Országgyűlés, az, hogy ha Magyarország befelé fordul, ha nem foglalkozik külkapcsolataival kellő intenzitással, akkor Magyarország nem lesz benne a hírekben, akkor nem részesedik sem a nemzetközi közösség ere dményeiből, sem a kudarcaiból természetesen, és nem hozunk mi létre okot arra, hogy partnereink büszkék legyenek ránk. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország a NATO és az Európai Unió teljes jogú tagja, de én most nem erről a tagságról fogok beszélni, persze, ez adódna, hanem arról, hogy miközben mind a NATOban való tagságunk, mind pedig az Európai Unióban való tagságunk hallatlan mértékben tágítja Magyarország mozgásterét abban, hogy a körülöttünk lévő világon változtassunk, érzem a tendenciát arra, hogy ehe lyett inkább bezárkózzunk. A kormány programját áttanulmányozva örömmel konstatáltam, hogy a kormány programja egy aktív, tehát nem reagáló, aktív külpolitikát fogalmaz meg, és a magyar érdekeket a korábban értelmezettnél szélesebb körben fogalmazza meg. N em mindegy Magyarország számára, mert magyar érdek, hogy hogyan néz ki a körülöttünk lévő világ, mennyi a demokrácia, mennyi a szabadság, mekkora a szabad kereskedelem lehetősége, és az sem mindegy számunkra, hogy mit gondolnak a környező országok rólunk. Tisztelt Országgyűlés! Ha a kormányprogram végrehajtásához adhatnék egy tanácsot a kormánynak, a feleségem azt mondja a gyerekeinknek, amennyit beleteszünk az emberi kapcsolatokba, annyit vehetünk ki belőlük, és ez igaz a külkapcsolatokra is. Amennyit Magy arország beletesz, annyit vehetünk ki belőle. És ha szeretnénk többet kivenni a külkapcsolati rendszerünkből, akkor, azt javaslom, tegyük bele azt, amit erőnktől és tehetségünktől függően beletehetünk. És remélem, hogy ezt is fogjuk tenni. Köszönöm megtisz telő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Katona Kálmán képviselő úrnak, MDF; őt követi Gőgös Zoltán, az MSZP részéről. KATONA KÁLMÁN (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A programnak van eg y nagyon nagy előnye. Ahogy olvasom többször egymás után, úgy érzem, hogy nagyon sok mindent bele lehet érteni, aztán nagyon sok mindenre azt lehet mondani, hogy nincs benne. Ez a kettő arra ad nekem lehetőséget, hogy elmondjak néhány olyan javaslatot, ami t szeretném, ha a leendő miniszterek, miniszter urak, a kormány beleértene ebbe a programba, illetve úgy értelmezné, hogy hatékonyabb, jobban végrehajtható legyen ez a program. Elsősorban az infrastruktúra, környezetvédelem kérdéseivel foglalkoznék, és eze n belül is elsőként arra hívnám fel a figyelmüket, hogy az útkorszerűsítési program elkészítése helyett talán inkább a felújításokat kéne megkezdeni. Ezen belül is a program, illetve a felújításütemezés helyett a közútkezelési szabályzatot kéne betartani. Ugyanis van ilyen. Van egy olyan szabályzata a magyar kormánynak, amely előírja, hogy milyen ütemezésben, hogyan kell karbantartani az útjainkat; s miközben nagy sikerrel megépültek Magyarországon, azt gondolom, KözépEurópa, de lehet, hogy egész Európa l egdrágább autópályái, az alsóbb rendű utakat oly mértékben elhanyagoltuk, hogy mintegy ezermilliárdnyi lemaradásunk van.
