Országgyűlési napló - 2006. Az Országgyűlés alakuló ülése
2006. május 16 (1. szám) - Az alakuló ülés napirendjének elfogadása - A 2006. április 9-én és április 23-án megtartott országgyűlési képviselő-választásokról szóló országos választási bizottsági beszámoló, valamint a választás megszervezésével és lebonyolításával kapcsolatos állami feladatok végrehajtásáról szóló belügy... - ELNÖK (dr. Horváth János): - DR. SZIGETI PÉTER, az Országos Választási Bizottság elnöke:
10 Eltekintve anyagi választójogi törvényünk némiképp bonyolult konstrukciójától, attól, hogy egyenértékű egyéni, területi pártlistás és országos listán elnyerhető mandátumokat lehet szerezni, a legfontosabb tapasztalat az, hogy az eljárási törvény 1997 óta kilencedszer is kiállta a gyakorlat próbáját, bizonyította működőképességét, azt, hogy lehet vele törvényes és eredményes választásokat tartani. A 2005. évi nyári módosítások nyomán - és itt a legfontosabb az alapelvekre alkalmazott jogalkalmazás, ille tőleg a médiakampánnyal kapcsolatos jogorvoslatok vizsgálati lehetősége - szélesebbre nyíltak a jogorvoslatok kapui, minek következtében a kampány kezdetétől annak végéig testületünk 203 jogvitáról hozott határozatot, jogvitáról, azaz kifogásról és fellebb ezésről együtt, nem összekeverendő az egyéb típusú határozatokkal. Ez körülbelül háromszor annyi jogvita eldöntését jelentette, mint amennyi 2002 hasonló periódusában történt, és egyúttal a jogvédelmi lehetőségek kiszélesedését is figyelembe véve megerősít i azt, hogy időnként és esetenként nemkívánatos jelenségeket is felmutató kampány zajlott. Ki szeretném emelni, hogy az Országos Választási Bizottság döntései komoly szakmai vitákban, sokszor maratoni ideig tartó üléseken, ugyanakkor ténybelileg és jogilag megalapozottan születtek. A Legfelsőbb Bíróság elé 63 határozatunk került, ezek négyötödét jóváhagyta a Legfelsőbb Bíróság, egyötödét pedig megváltoztatta. A 14 esetben sorra került megváltoztatás közül 7 azonban nem szabály alapú döntés volt, hanem alape lv sérelmét megállapító, tehát mérlegelési jogkörben hozott jogalkalmazói döntés volt. Azt gondolom, nem szenvedett csorbát a tisztességes eljárás és a pártatlanság elve. Visszatekintve azt is állíthatom, hogy 15 jogértelmező állásfoglalásunk, amelyeknek a z a funkciója, hogy a joggyakorlatot egységesítsék, ezek is alapvetően jó jogi eszköznek bizonyultak, noha két esetben a törvényesség helyreállítása érdekében azonnali döntéseket igényeltek; törvénysértő helyzetek, illetve azok kiküszöbölése. Április 1jét ől május 10éig másfél hónapon át szavazati időszakot éltünk, és ez a választási eljárási törvény két legrosszabb megoldásának a következménye. Egyrészt a külképviseleti szavazás - szerencsére 2009ben hatályát vesztő - irdatlanul hosszú, nehézkes és pazar lóan drága szabályozásának a következménye, a másik pedig a törvény ésszerűtlenül újra és újra jogorvoslatot megnyitó rendelkezéseinek a következménye, miszerint az eredménymegállapító döntések, amelyek egynapos beadási és egynapos elbírálási határidővel j árnak, ezeknek a lejárta után törvénysértés címén újra megnyitja a 3 plusz 3 napos jogorvoslatokat. Csak maliciózusan mondhatom: kicsit kevesebb szerencsével május 29éig vagy logikai értelemben akár a végtelenségig is húzódhatott volna a választások jogi végeredményének megállapíthatósága. Változtatni kell tehát a körben forgó, rossz szabályozáson. Hasonlóan az ajánlószelvényekhez - ahol a visszaélések szaporodása figyelmeztet arra, hogy fel lehetne és kellene váltani azokat vagy valamilyen ajánlóívekkel, vagy pedig egy kauciós rendszerrel , a kampánycsend intézménye is jelentős korrekciókra szorul. Jelenlegi formájában nincs tekintettel a technika fejlődésére és az új kommunikációs eszközökre, az internetre, emailre, SMSre, automatizált telefonhívásra. Ezeket a technikai eszközöket, amelyek alapvetően a személyes kommunikáció csatornái, egyszer s mindenkorra ki kellene venni a kampánycsend intézménye alól. A jogalkalmazó szervek e kommunikáció ellenőrzésére a jelenlegi szabályok alapján képtelenek, a sza bályok szigorítása pedig már a magánszférába való olyan mértékű beavatkozással járna, ami alkotmányos aggályokat vet fel. Ez pedig a jogalkotó számára kétféle következtetés lehetőségét adja meg, egy mérsékelt és egy radikális következtetés levonását. A mér sékelt álláspont szerint indokolt a kampánycsend fenntartása az úgynevezett tolakodó jellegű médiumok, azaz a rádió, a televízió és az írott sajtó vonatkozásában, mert itt a joggyakorlat képes megoldani, képes megoldásokat találni a felvetődő problémákra, és egyidejűleg az állampolgárok szabad véleményformálásának a védelmét ellátni, mégpedig éppen a kampányban rájuk telepedő külső tolakodó véleményáradattal szemben. (14.50)
