Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. február 6 (285. szám) - Dr. Kelemen András és Potápi Árpád (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - “Padlóra küldi a szocialista-liberális kormány a kórházakat?” címmel - ELNÖK (dr. Deutsch-Für Tamás): - DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter:
56 Kérem tehát, cáfolja meg, miniszter úr, hogy itt ugyanaz a folyamat zajlik, amit a rendszerváltoztatás kezdetén megéltünk az ipari termelővállalatoknál. Nem gondolja, miniszter úr, hogy bár a tavalyi népszavazásban a többségi népakarat a kórházak privatizációja ellen foglalt állást, a jelenlegi kormányzati politika kezdeményezte nincstelenség és eladósodás mégiscsak dobra veri intézményeinket? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. DeutschFür Tamás) : Az interpellációra Rácz Jenő egészségügyi miniszter úr válaszol. DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ön azt javasolja, hogy nézz ük meg, milyen folyamat zajlik itt. Szerintem is, nézzük meg, de nem úgy általában, hanem a konkrét számok tükrében nézzük meg! Ön kevesli, hogy az idei költségvetésben erre a bizonyos fekvőbetegkasszára, járóbetegszakellátásra és a tervezett CTs laborka sszára összesen 479,2 milliárd forintot terveztünk. Lehet, hogy ez kevés, képviselő úr, de nem tudom, emlékszike ön arra, hogy az előző kormányzati ciklusban az utolsó teljes évre ugyanezekre a kasszákra hány milliárd forint terveződött. 268 milliárd, teh át még egyszer hangsúlyozom: 479,2 milliárdhoz képest 268 milliárd forintot terveztek önök. Ez pontosan 211,2 milliárd forinttal kevesebb. Már szinte látom az utcán a plakátot, amint egy beteg elmondja, hogy mennyivel rosszabb nekünk, mint négy évvel ezelő tt, hogy ez a kormány most csak 211 milliárd forinttal költött többet ránk, mint az előző kormány. És maradjunk tovább a konkrét számoknál! Nézzük meg, hogy ennek hatására a kórházaknak hogyan változott a helyzete, nem úgy általában, szintén a konkrét szám ok tükrében. Rendkívül örülök, hogy az ön kérdésére ezt az ábrát immár negyedszer mutathatom itt meg a parlamentben - mindig igyekszünk egyre nagyobbra készíteni, hogy pontosan lehessen látni. (Felmutatja.) Ezen a plakáton pontosan látszik az, hogy mi vált ozott az előző négyéves ciklusban, és mi változott adott esetben ennek a kormánynak a kormányzása idején. Mutatom önnek, képviselő úr. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Oda se figyel!) 1998ban, amikor a Fideszkormány elkezdte az egészségpolitikáját, me redeken megemelkedett az intézményi adósság, és soha nem látható magasságokat ért el: 3 százalék fölötti az intézményi adósság, a fizetési határidőn túli szállítói átalány az eredeti kiadási előirányzat százalékában még soha nem volt ilyen magas. (16.10) M ajd az áldásos hatás következtében ez az egész kormányzati ciklusban mindig 2 százalék fölött volt, ami azért határérték, mert ez egyheti finanszírozási összegnek felel meg. Ma itt ön pontosan látja, a konszolidációs programunk hatására ez hirtelen 1 száza lékkal lezuhant, és tartósan 2 százalék alatt volt - folyamatosan 2 százalék alatt volt. Igen, ezt a plakátot is érdemes lenne egyébként kitenni azokra a választási plakátokra, amelyekben panaszolják az intézmények, hogy 30 százalékkal sikerült csökkenteni ebben a kormányzati ciklusban az intézmények adósságállományát. Tisztelt Képviselő Úr! Én azt hiszem, hogy matematika csak egyfajta van. Nincs választási matematika, nincs kampánymatematika, vagy nincs úgy matematika általában. Nagyon célszerűnek tartanám , hogyha a számokat valódi számoknak értékelnénk, és nem fordulna az elő, hogy például az önök pártelnöke, mondjuk, olyat találna mondani egy pécsi rendezvényen, hogy a csehországi orvosok átlagbére hét és félszer magasabb, mint a magyaroké. Nemhogy hét és félszeres, hanem adott esetben még 7 százalékos sincs a különbség. Ellenben jól emlékszünk arra, amikor négy évvel ezelőtt a tíz csatlakozó ország között sajnálatos módon az egészségügyi dolgozók fizetése vonatkozásában Magyarország az utolsó helyet fogla lta el, szemben a mai helyzettel, amikor csak Málta, Szlovénia és Ciprus előz meg bennünket.
