Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. február 6 (285. szám) - Az ülés megnyitása - Képviselői vagyonnyilatkozatok benyújtásáról - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - PODOLÁK GYÖRGY (MSZP):
27 (14.10) Mutassuk be mindazokat a gondokat és bajokat, amelyekkel Magyarország küzd, minden oldalról! Vázoljuk az ezzel kapc solatos problémákat, vázoljuk az ezzel kapcsolatos megfontolásokat! És mondjuk azt, hogy az a felelősségünk nekünk, politikusoknak, hogy megosztjuk veletek mindezt, és nem az a felelősségünk tizenöttizenhat évvel a rendszerváltás után, hogy időnként butas ágokat írjunk plakátokra, és azokat eljátszassuk statisztákkal! Ennél picivel több! Szerintem Magyarország ennél többet érdemel - talán mondtam már : liberálisok és szociáldemokraták, vagy fordítva, szociáldemokraták és liberálisok koalícióját. Köszönöm s zépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Podolák György frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Párt képv iselőcsoportjából: “A politika és a tények” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. PODOLÁK GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Napjainkban tovább erősödött a magyar gazdasággal és az emberek életszínvonalával k apcsolatos politikai vita, amely természetesen még inkább különös súllyal esik latba két hónappal a választások előtt. Miközben fideszes képviselőtársaim a médiában nemzethalált vizionálnak, a magyar emberek elszegényedéséről beszélnek, pénzen vett óriáspl akátok segítségével próbálják tudatosan félrevezetni a lakosságot. A Fideszplakátok szerint szégyellnünk kellene országunk, nemzetünk, gazdaságunk és minden egyes ember teljesítményét. Egyszóval eljött a Vörösmarty által megjósolt nemzethalál? Szerencsére ezt csak a Fidesz gondolja, az emberek nem így érzik, mivel jobban hisznek saját tapasztalataiknak, mint a demagóg és populista szólamoknak. Ezt igazolják a napokban megjelent kutatások is, amelyek a lakosság minden idők legmagasabb bizalmi indexét mutatj ák a kormány gazdaság- és társadalompolitikája iránt. Vegyük csak sorra, mi is az, amit szégyellnünk kellene! Szégyellnünk kell a reálbérek és a nyugdíjak emelkedését? Egyetlen kormányzati időszak nem volt még, amikor a reálbér 25 százalékkal növekedett. S zégyellnünk kell a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetését vagy a személyi jövedelemadó és az áfa ilyen mértékű csökkentését? Szégyellnünk kell a családtámogatási rendszer igazságossá tételét és egyben a rászorulók nagyobb méretű megsegítését? Úgy gondolom, ezen nincs szégyenkeznivalónk. Sőt nincs mit szégyellnünk a gazdaság immár több éve folyamatosan 4 százalék körüli növekedésén, sem az exportnak a Nemzeti Bank erős forintja mellett is folyamatosan tartó 1015 százalékos bővülésén, illetve a beruházások 78 százalékos növekedésén. Tényleg szégyellnivaló a magyar gazdaság teljesítményét illetően, hogy a Nemzeti Bank 2006os prognózisa szerint 2 százalék körüli infláció várható? Ideje volna, ha az ellenzék végre szembe merne nézni azokkal az adatokkal, ténye kkel, amelyekről a választók már saját maguk is meggyőződhettek. A tények azt mutatják, hogy jó a gazdaságpolitika, továbbra is töretlen a külföldiek beruházási kedve országunkban. Csak tavaly 4 milliárd euró fölötti külföldi működő tőke áramlott be hazánk ba. De jól mutatja a töretlen beruházási kedvet a tőzsde stabil 22 ezer pont feletti mutatója; megjegyzem, ez éppen háromszorosa a Fideszidőszaknak. Ami nem csoda, tisztelt képviselőtársaim, hiszen a kormány az MSZPfrakció támogatásával megalkotta azokat a vállalkozóbarát törvényeket, amelyek kiszámíthatóvá, biztonságossá teszik a jövőt. Az elmúlt években a vállalkozók adminisztrációs terhei csökkentek, bevezettük az evát, amelyet több mint 100 ezer vállalkozás választott. Növekedett az állami támogatások ra igénybe vehető vállalkozásfinanszírozás mértéke is. Az egekig magasztalt Széchenyiterv eltöpörödik azok mellett a lehetőségek mellett, amelyeket a hazai vállalkozások ebben a ciklusban élvezhettek. A számok magukért beszélnek - mint ahogy a miniszterel nök úr is mondta : az előző ciklus 18 ezer vállalkozásnak 71 milliárd forintjához képest
