Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. február 7 (286. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - MÉCS IMRE (SZDSZ):
246 Ugyancsak napirend utáni hozzászólásra jelentkezett Mécs Imre képvise lő úr, SZDSZ. Megadom a szót öt percben. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! ’56 évében a még élő ’56osok megbecsüléséről szeretnék szólni. Közeleg forradalmunk és szabadságharcunk ötvenedik évfordulója, amelynek illő és méltó ünneplésére készülünk. Ehhez tartozik elsők között, hogy a sokat szenvedett és évtizedekig háttérbe szorított szabadságvesztés büntetést szenvedettek, valamint a kivégzettek, a hősi halottak özvegyei és gyermekei idős korukra tisztes anyagi támogatást kapjanak. Úgy go ndolom, vere dignum et iustum esse, hogy a sokat szenvedett és évtizedeken keresztül elnyomott, háttérbe szorított, jelentős jogaiktól megfosztott, még élő ’56osok helyzetén javítson a ma élők társadalma. Egyre többen halnak meg, sokan szerény vagy nehéz körülmények között élnek. Több volt halálra ítélt és hosszú időre elítélt bajtársam szólított fel, hogy az Országgyűlés egyetlen ’56os, egykor elítélt képviselőjeként tegyek javaslatot érdekükben. Ma már sajnos csak száznegyvenen élnek azok közül, akik tí z évnél többet töltöttek börtönben, vagy akiket a legsúlyosabb ítélet sújtott, s annak terhével várták a halált. Amiként a nemzet megbecsüli kiváló színészeit, operaénekeseit, tudósait, sportolóit és másokat, úgy kellene számukra gondtalan öregséget és meg élhetést biztosító kiemelt nyugellátást biztosítani. Jelentős erkölcsi adósságaink vannak a kivégzettek és hősi halottak özvegyei, élettársai, valamint árvái tekintetében. Nem kell ecsetelni az ő szenvedéseiket, nehézségeiket. Úgy gondolom, helyes volna te ljes konszenzussal törvényt módosítani, hogy az özvegyek és az árvák az évforduló kapcsán megkaphassák az ’56os emléklapot, így a nyugdíjkort elérve tisztes ellátást kapnának a hazától, amelyért annyit szenvedtek. Még az első szociálliberális kormány dönt ött úgy, hogy az emlékéremmel és emléklappal rendelkező ’56osok meglévő nyugellátását kiegészíti az állam egy akkor meghatározott értékre. Jogos a volt elítéltek azon igénye, hogy meglévő, megdolgozott nyugellátásukhoz adódjon ez a nyugdíjkiegészítés, hi szen a jelenlegi helyzet igazságtalanságokat szül. Kérésemre biztosításmatematikai háttérszámítások készültek, amelyekből kiderül, hogy a sajnálatos halandóságot is figyelembe véve a javasolt megoldás nem ró jelentős terhet a költségvetésre. Rendezni kell az özvegyek tisztes ellátását, de beszélnünk kell erkölcsi kárpótlásról is. Mint ismeretes, a forradalom bölcsője a Budapesti Műszaki Egyetem volt, de szinte minden egyetem és főiskola jelentős szerepet játszott a forradalom előkészítésében, harcaiban és u tóvédharcaiban. Nagyszámú egyetemi és főiskolai hallgató került börtönbe, akik közül nagyon sokan büntetett előéletükre tekintettel nem fejezhették be tanulmányaikat, mert a pártállami diktatúra nem engedte, ugyanakkor hihetetlen energiával és munkával nag yon sokan értelmiségi munkát végeztek diploma nélkül, és többszörösen megfeleltek az élet kihívásainak. Ma már mindenki nyugdíjas korú közülük, és vannak közöttük feltalálók, újítók, könyvet írók, publikálók, fordítók, tisztes szellemi munkát végzők, és va lamennyien megfeleltek annak a diplomakövetelménynek, hogy alkalmasak a szakirányuknak megfelelő munkára. (14.00) Ezért javaslom az oktatási miniszternek, hogy utólag, vizsgák letétele nélkül teljes értékű diplomát kaphassanak. De sú lyos represszió érte évtizedeken át a már végzetteket, akik nem doktorálhattak, és tudományos fokozatot sem szerezhettek, mert a törvényerejű rendelet és a TMB megakadályozta. Ezek közé tartozom magam is. E tekintetben fontos feladatai lennének a tudományo s életet irányító köztestületeknek, jelesül a Magyar Tudományos Akadémiának.
