Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. február 7 (286. szám) - Egyes esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter:
209 mert nagy a lemaradás. Úgy g ondolom, mindannyiunk kutya kötelessége, hogy mint parlamenti képviselők, hogy szóvá tegyük és kérjük, és alázattal kérjük önöket cselekedni. Köszönöm szépen, hogy szólhattam. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni a vitában. (Nem jelentkezik senki.) Úgy látom, hogy nincs ilyen képviselő. Tisztelt Országgyűlés! Így megkérdezem Göncz Kinga miniszter asszonyt, hogy most vagy a határozathozatal előtt kíváne szólni. (Dr. Gö ncz Kinga: Most.) Most. Parancsoljon, öné a szó, miniszter asszony. DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hadd idézzem először azt a részét ennek a mostani előterjeszt ésnek, ami szabályozza a piaci szereplőkre vonatkozóan is azt, hogy akadálymentessé, illetve hozzáférhetővé kell tenni a szolgáltatásokat. Minden olyan hatósági engedély vagy hatósági kötelezettség alapján végzett nyilvános szolgáltató tevékenység - ez a k özszolgáltatás , amely település vagy településrész közellátását szolgálja, használata nem korlátozott, illetve nem korlátozható - ez az, amire hivatkoztam, hogy ez benne van ebben az előterjesztésben. Mi magunk is természetesen úgy gondoljuk, hogy ha eze k bankok, éttermek és egyebek, amelyek a köz számára szolgáltatnak, akkor ugyanúgy akadálymenteseknek kell lenniük. Két törvény módosítását tartalmazza ez a mostani előterjesztés. Az egyikről esett sokkal több szó, mint a másikról, de azért szeretnék mind a kettőre reagálni. A fogyatékosok esélyegyenlőségére vonatkozó törvény az, amihez a hozzászólások nagyrészt szóltak. Érthető módon nagyon sok embert érint, és nagyon fájdalmas mindannyiunk számára, hogy Magyarország ott tart, ahol tart. Meggyőződésem, hog y valóban szükség van részben a közgondolkodás változására, részben forrásokra, részben helyben a tervek összehangolására. Amikor én említettem azt, hogy önkormányzatok nagyon különböző módon viszonyulnak ehhez a kérdéshez, azt látom, hogy a meglévő forrás okat is lehet jobban használni és kevésbé jól. Ha összehangolják az épületbe való bejutást, a közlekedés akadálymentesítését, a közterek akadálymentesítését, akkor az sokkal többet jelent a fogyatékos emberek számára, mint ha ezek egymástól függetlenül tör ténnek. Itt felmerült többször a vitában, hogy vajon alkotmányose kitolnunk a határidőt. Meggyőződésünk, hogy mindenképpen szükség van részben a közszolgáltatás meghatározására, középületek meghatározására, egy csomó olyan pontosításra, amelyek eddig, töb bek között ezek is hátráltatták azt, hogy előrébb tartsunk ebben a kérdésben. Sisák képviselő úr többször is említette, hogy 2013ig ne 65 százalékban, hanem teljes egészében történjen meg az akadálymentesítés. Hadd mondjam, hogy amiért ez később került az Országgyűlés elé, az pontosan az volt, hogy nagyon sokszor, nagyon részletesen egyeztettünk a fogyatékos embereket képviselő szervezetekkel. Ez egy olyan kompromisszum, ami elfogadható kompromisszum volt a szervezetek számára, és szerettünk volna most egy olyan határidőt kitűzni, és egy olyan tervet hozni az Országgyűlés elé, ami reális. Reális azért, mert tudjuk, hogy a források még akkor is, hogy ha a maximális mértékben számolunk az európai uniós forrásokkal, és most úgy néz ki, hogy a tervek között nag yon nyomatékosan szerepel, nemcsak a központi programok között, hanem a regionális fejlesztési tervek szempontjai között is az, hogy az akadálymentesítés, az egyenlő esélyű hozzáférés kiemelten legyen nevesítve mindenfajta programban - akkor is kérdés, hog y annyi forrás lesze, ami valóban megvalósíthatóvá teszi ezt a kérdést. Ez tehát egy olyan kompromisszum, ami ennek eredményeképpen született. Szeretnék azért egypár szót szólni a másik törvényről is, ami az egyenlő bánásmód törvény. Erről ugyan most a vi tában kevésbé beszéltünk, de egypár kérdés felmerült ezzel kapcsolatban is. Egyrészt az adatvédelmi biztos és több képviselő is megfogalmazott alkotmányos aggályokat ezzel
