Országgyűlési napló - 2006. évi tavaszi ülésszak
2006. február 7 (286. szám) - Egyes esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és egészségügyi miniszter: - ELNÖK (Mandur László): - SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz):
204 Gondolom, nem azt akarjuk követni, mint az 1993. évi szociális törvénynél, ahol 1993 után 1996ban, majd 1999ben, most legutóbb, ha jól emlékszem, 2003ban vezettük be azo kat a módosításokat, amelyek a 2, 3, 10, 20, 30 ezer lélekszámú településeknél az egyes szociális intézmények megvalósítását kötelezővé tették. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Itt most egyszerre akarunk egy nagyot ugrani, 2004től 2010re és 2013ra - nem tartom helyesnek ezt a dolgot, de majd folytatom egy következő kétpercesben. (Taps az ellenzék padsoraiból.) (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, k épviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Göncz Kinga miniszter asszonynak. Parancsoljon! DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és egészségügyi miniszter : Köszönöm szépen. Szeretnék egypár dologra válaszolni, részben mert egészen konkré t kérdések merültek fel, részben egyébként is, csak hogy bizonyos témákat lezárhassunk. Amit Lezsák képviselő úr felvetett a módosító indítványban, az benne van a tervezetben, tehát a piaci szereplők számára is kötelező az akadálymentesítés. Ennek van egy határideje is, 2013. december 31. Nem önkormányzati rendeletben szabályozandó, de egyértelműen szerepel az előterjesztésünkben, és magunk is azt gondoljuk, hogy ez nagyon fontos. Ezt egyébként nagyon nagymértékben támogatta az Országos Érdekegyeztető Tanác s szociális és esélyegyenlőségi albizottsága is. Soltész képviselő úr kérdésével kapcsolatban hadd mondjam, hogy az akadálymentesítés esetében mindig felmerül a pénz kérdése. Pontosan az a része a kérdésének, amit feltett, hogy egyéb fogyatékossággal élő s zemélyek számára is akadálymentese, egyenlő esélyűe a hozzáférés, ez nagyon sokszor nem pénzkérdés. Az például, hogy egy tájékoztatót egyszerű nyelven, easy languageen írjanak ki, tipikusan olyan dolog, amelynek minimális a költségigénye, sokkal inkább odafigyeléstől függ. Menet közben kiépült egy olyan jeltolmácshálózat, amely most már nemcsak regionálisan, hanem megyei szinten is működik, és azt gondolom, gyakorlatilag elérhetővé teszi a jeltolmács hívását, a jeltolmács szolgáltatását, ha erre szükség van. Ugyanígy azt gondolom, nagyon sokszor nem pénzkérdés, hanem odafigyelés kérdése az, hogy látássérültek számára azokat a jeleket elhelyezzék egy bejáratnál, illetve a folyosókon, az útvonalon, amelyek segítik az ő közlekedésüket. Azért beszélünk nagyon sokszor a fizikai akadálymentesítésről, mert ez a drágább. Nincs erről pontos felmérésünk. Amikor szóvá tettem a program kapcsán, hogy ez közös felelősség, akkor pontosan ezekre gondoltam. Egyébként azt látom, és ez kicsit válasz a képviselő úrnak is, hog y azoknál az önkormányzatoknál, ahol fokozottan odafigyelnek a fogyatékossággal élő emberekre, ott a rendelkezésre álló forrásból nagyon komoly dolgokat meg tudnak valósítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egyébként mind en évben volt forrás. Majd később még én is folytatom. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter asszony. Kétperces felszólalásra következik Soltész Miklós, a Fidesz képviselője. Parancsoljon! SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Valóban igaz, amit ön mond, miniszter asszony, hogy nem mindig pénzkérdés, de azért sokszor pénzkérdés is. Hadd mondjak el önöknek egy élő példát! Lehet, hogy már hallották tőlem ezt a példát, azoktól elnézést kérek, de érdemes megnézni a Képviselői Iro daház előtti mozgássérültlift szerepét, funkcióját és egyáltalán a használhatóságát. Iszonyú drága volt. Ott voltam, amikor beüzemelték,
