Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - A magyar gazdaság egyensúlyi felzárkózási programjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
367 drámai, ezt lehet állítani. Tehát, ha itt mi komolyan gondoljuk azt, hogy 510 évre vagy akár 35 évre középtávú tervezés kapcsán állítunk valamit, akkor be kell mutatni azt, hogy mi alapján állítjuk. Be kell mutatni a jelenlegi helyzetet, és sajnos most már belföldön a Magyar Nemzeti Bank, a szakértői elemzők szintén belföldön, és sajnos a hitelm inősítő intézetek külföldön be tudják mutatni, hogy az a kiindulópont, ahonnan önök egyébként el akarnak rugaszkodni, eleve ingoványos és megalapozatlan. Nem lehet úgy tervezést elindítani, hogy már a kiinduló helyzetünk nem stimmel. Az eszközök mellérende lése nélkül pedig hiteltelen bármit mondani, hogy csökken a deficit 23 százalékkal akár egy év alatt, ha nem mondom meg, hogy miért fog csökkenni, és milyen eszközöket teszek azért, hogy csökkenjen. Most a tendencia növekvő. Látjuk itt a tendenciát, ugye? (Felmutat egy papírt.) Növekvő. Ezt a tendenciát meg kell állítani, és aztán ellentetbe kell fordítani. Ehhez szisztematikus lépésekre van szükség, nem kapkodásra, nem állandó ötletelésekre, nem utólagos exportkiigazításokra, mert ezek a kiigazítások soks zor drágábbak, mint ha nem nyúlnánk hozzá a rendszerhez. Hiszen ha a tartalékokat elvonom, akkor a következő évben mi történik? El fogják költeni az utolsó forintjukat még hülyeségre is, mert nem szabad hagyni tartalékot, mert azt el fogja venni a Pénzügym inisztérium. Ugye, ez a következménye ennek? Ez növeli a hiányt, mert a valós költést úgyis ki kell fizetni. Tehát sajnos azt kell mondani, hogy a magyar gazdaság viszonylag normális növekedése mellett az államháztartás ma már olyan óriási kockázatot rejt magában az ikerdeficit révén is, tehát nemcsak az államháztartás hiánya, hanem a folyó fizetési mérleg hiánya révén, ami Magyarország és a körülöttünk lévő térségek gazdasági vérkeringésének a mutatója, hogy az egyértelműen aggodalomra ad okot. Tisztelt Mi niszter Úr! Ha ön ebben a székben ül és statisztikákat emleget, akkor legyen szíves, olyan statisztikákat mondjon, ami tényleg a folyamatokat jól bemutatja. Ha ön Magyarország gazdasági növekedését akarja értékelni, akkor ne az EU átlagos növekedéséhez mér jen, hanem a velünk azonos helyzetben lévő környező országokhoz képest mérjen! Mert más a kiinduló helyzet. Ők nagyon magasan vannak. Alulról mindig nagyobbakat lehet lépni, mint akik már eljutottak egy magasabb szintre. Szlovákiával, Romániával, Ukrajnáva l kell mérni, akik ugyan nem EUtagok, de környező országok. És ők hogyan fejlődnek, miniszter úr? Tudja ön a választ, csak nem vallja be. Sokkalsokkal gyorsabban, dinamikusabban! A gazdasági növekedés szinte mindenütt magasabb. Az újonnan csatlakozó orsz ágok közül Lengyelországgal és néha Csehországgal versenyzünk az utolsó helyekért, sajnos. Ha így nézzük a dolgokat, és ez a realitás, akkor nekünk nem szabad becsapni magunkat, hiszen ha becsapjuk magunkat, akkor mindenkit becsapunk. Először nekünk magunk nak kell tisztában lenni a valós helyzettel, és annak megfelelően lehet majd megtenni a szükséges lépéseket, és akkor bizony mögé kell tenni a lépéseket. Nem a kormánynak vádolni az ellenzéket, amikor a kormány felelősséggel tartozik, beszámolással tartozi k a parlamentnek. Nem a kormány kérdez és a parlament válaszol, hanem a parlament kérdez és a kormány válaszol; a kormány kezében vannak az eszközök, a végrehajtó hatalom, a teljes hatalmi arzenál. Az, hogy milyen a helyzet, világosan látszik, hiszen a hitelminősítők meg tudják ítélni azt, hogy egy magyar gazdaság, ezen belül a magyar államháztartás milyen helyzetben van. Eddig folyamatosan javuló minősítések voltak, lényegében tíz év óta ez a pálya folyamatosan, töretlenül javuló, és az elmúlt fél évben az elmúlt éves folyamatok hatására romlás történt. A Fitch Ratings tette meg ezt először, most pedig a Standard & Poor’s egyértelműen megfogalmazta, hogy pesszimista, és negatív várakozással van a jöv őre nézve. Tehát, tisztelt miniszter úr, világos, betartható, reális állapotmegjelölésre és célokra van szükség és lépésekre. Nem száz kis apró lépésre, nem tudjuk, hova, milyen koncepció alapján, hanem világos, a magyar gazdaság számára szükséges felzárkó zási lépésre, kormányzati segítésre. Mert sajnos a 400 ezer munkanélkülit meg azt a 300350 ezer embert, akinek nincsen rendszeres munkája, az ön
