Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 31 (284. szám) - A magyar gazdaság egyensúlyi felzárkózási programjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ÉLŐ NORBERT (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
340 Józsa képviselőtársam azt próbálta fe jtegetni a bizottsági ülésen, hogy nincs arról szó, hogy most itt tizedes pontosságra vállalna a kormány kötelezettséget, hanem a mindenkori kormánynak lesz feladata, hogy a költségvetést ennek megfelelően dolgozza ki, tehát saját magára, a saját költségve tésére vonatkozóan fogalmaz meg követelményt. Hát ez is egy kicsit mulatságos. Miért pont most és - valóban, talán ez a leglényegesebb dolog - egyáltalán miért? Az indokolásban meg van fogalmazva, ami szintén egy véleményem szerint abszolút téves állítás, hogy a program Országgyűlés általi elfogadása növeli a magyar gazdaságpolitika hitelességét és kiszámíthatóságát. De hát, hölgyeim és uraim, a hitelességet és a kiszámíthatóságot a meghozott intézkedések teremtik meg, illetve esetlegesen azok a feladatok, amelyeket el kellett volna végezni. Ha azokat rendesen elvégezzük, akkor úgy gondolom, hogy meglenne a hitele az országnak. De nem ez történt, hiszen a jelent nem lehet a jövőre átvetíteni, hogyha a jelenben nem végezzük el a feladatainkat; nem lehet a ki nem fizetett áfavisszatérítés miatt tönkrement vállalatokat ugyanabba a piaci pozícióba visszahelyezni, nem lehet a támogatás elhalasztása miatt versenyképességet vesztett mezőgazdaságot ugyanonnan indítani, mint ahonnan a szomszéd államok, nem lehet a me ggondolatlanul kakaóbiztos számítógépekkel, indokolatlan bútorvásárlással, luxusautók vásárlásával, a köztisztviselői létszám indokolatlan felduzzasztásával, a hitelek korlátlan felvételével hitelt teremteni. Ezek azt jelentik, hogy elpazarolták az állam b evételeit, ígéretekkel, fogadkozással; a “majd másképp csináljuk, csak bízzák ránk”, ezek mind a szocializmusból vett módszerek, ezek nem működnek. Vegyük tudomásul, hogy akkor sem sikerült, most sem fog sikerülni. Csak a racionálisan megtett, mindig a kon krét, mában zajló lépéssorozat teremthet biztos jövőképet. Úgy gondolom, ezt a kormány nem tette meg, most egy ilyen csak nevében mondható törvénynek vagy kötelezettségvállalásnak - mert az utolsó napjaiban ugyan mire vállal kötelezettséget? , ez nem fog hitelt teremteni. Ez azt jelenti, hogy megint csak a beszéd, a duma próbálja megalapozni a meg nem tett intézkedések hiányát. Így ez nem megy, uraim! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most két percre mega dom a szót Élő Norbert képviselő úrnak, MSZP. ÉLŐ NORBERT (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért fontos, Ivanics képviselőtársam, ez a törvény, mert például Szlovéniában volt egy ugyanilyen törvény, betartották, és az eurót be tudták vezetni. Tehát gyakorlatilag arról van szó, hogy egy makrogazdasági pályát föl kell vázolni ahhoz, hogy a 2010es euróbevezetés megvalósuljon, és ezt be kell tartani. Tehát semmi olyat nem vállal a kormány, amit esetleg neki kellene betarta nia, hanem a magyar költségvetésnek kell betartania, és úgy gondolom, hogy ezért helyes ez a törvény. Úgy gondolom, Ivanics képviselőtársam nem gondolta át teljesen, hogy ez a törvény miről szól. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Ország gyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 1010 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP. KELLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Há z! Hallgatva az ellenzéki megszólalásokat és a bizottsági ülésen is átélve a törvényjavaslat feletti vitát, egy élet közeli példával szeretném kezdeni a vezérszónoklatomat. Általában a családok nem egyik napról a másikra élik az életüket, hanem rendre végi ggondolják a jövőjüket, terveznek, stratégiát fogalmaznak meg a maguk számára. Az a cél vezérli őket, hogyan élhetnének jobban, hogyan tudnak az előttük haladókhoz felzárkózni. A terveikhez számba veszik a családtagok jövedelmi helyzetét, várható kiadásaik at, mérlegelik, hogyan jutnak előre, külső forrásokból esetleg, és meghatározzák azt, hogy milyen mértékű eladósodást vállalnak fel annak érdekében, hogy minőségileg jobb életet tudjanak élni.
