Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - A Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára:
266 szabályozás, amit én egyébként természetesen abszolút ismerek, hiszen közöm volt hozzá, annak a konstrukciói, annak a megoldásai már elfogadhatóak lennének, akkor nem kellett volna ezt a fél mondatot hozzátenni, mert ha közös megegyezéssel azt mondjuk, hogy legyen így, és valóban nincs jogi és alkotmányos akadálya sem - erre majd még egy fél mondat erejéig visszatérek , akkor ugyan mi akadálya van annak, hogy elfogadjuk még ebben a ciklusban? Pusztán azért, mert a ciklus végén vagyunk? Pusztán azért, mert választások közelednek? El kellene dönteni azt is, hogy az ellenzék hol azt nehezményezi, hogy a ciklus végén kevés az ülés, hol meg azt hozza szóba, hogy miért szabad a ciklus végén ilyen me g olyan törvényeket egyáltalán beterjeszteni. El kellene dönteni, hogy melyiket akarja, egyiket vagy másikat. Arról már nem is beszélve - nem szívesen időznék hosszan ennél a ténynél, de az látható, és elsősorban Lengyel Zoltán képviselő úr megszólalásához kapcsolódik, hogy a finn példára és modellre történő hivatkozás finoman szólva csak azt mutatja, hogy ezt a bizonyos finn példát Lengyel képviselő úr nem ismeri. (0.10) A finn vidékpolitikai konstrukció ugyanis közjogi értelemben meg sem közelíti presztíz sét, súlyát, törvényi szabályozását annak, mint ami itt az asztalon fekszik. Az egy kormányközi bizottság alapvetően kormánytisztviselőkkel, ilyenolyan módon együttműködő szervezetekkel, de szó nincs róla, hogy törvényi súllyal ilyenolyan, amolyan módon szabályozott keretek között és ilyen módon szabályozott keretek között működne. Tehát ez a hivatkozás nem egészen helytálló. Mint ahogy csak csendben jegyzem meg Ékes képviselő úr hozzászólására, hogy persze, a finn vidékpolitika ettől még példamutató, pél dául abban is, hogy összességében megközelítőleg négyezer település létezik Finnországban, de négyszáz önkormányzat működik. Ott az nem kérdés, hogy irracionálisan fenn lehete csak politikai érdekekből és csak kifejezetten pártpolitikai érdekek alapján ér velve tartani olyan intézményeket, amiről mindenki tudja, hogy nem lehet, mert képtelenség, mert földrajzi, népességszámbeli, működési okai vannak, hogy nem lehet ezeket fenntartani. Ezt tudják a finnek, ott ebből nincs ciklusról ciklusra állandóan görcsöt okozó vita, hogy hol ezért, hol azért valaki valamiért nem támogatja, mert éppen úgy gondolja, hogy a rövid távú politikai érdekei ezt kívánják. Igen, a finn példa sok szempontból figyelemre méltó, én azt gondolom, hogy mindenekelőtt ebben figyelemre mélt ó. Visszakanyarodva a törvénytervezethez, mert nem akarok nagyon messzire jutni tőle, úgy gondolom, persze, érdemes arra erőfeszítést tenni, hogy egy korábbi változat szabályait megpróbáljuk visszaemelni. Azt is elmondom, hogy itt a vita szakmai természetű volt a tekintetben, hogy elsősorban ezzel foglalkozó jogászok és igazságügyi szakértők azt vitatták, hogy az a fajta konstrukció, amelyik korábbi változatban megjelent, alkotmányosnak tekinthetőe a magyar közjogi berendezkedésben, vagy pedig ilyenolyan, amolyan aggályok merülnek fel. Ez a változás oka, semmi más. Mert azt ebből a törvényjavaslatból semmilyen módon nem lehet kiolvasni, hogy a miniszterelnök a maga képére tudná ezt a 23 tagú testületet formálni. Szó nincs róla! Ettől függetlenül, elmondtam a bizottság ülésén, ha valakit garanciális szabályok jobban megnyugtatnak, hogy a miniszterelnök még csak véletlenül se tehessen ilyen szempontból különbséget a jelöltek között, akkor ezt bele is lehet írni a törvénybe. De még egyszer határozottan állítom , hogy ebből a most itt leírt törvényi szövegből sem következik az, hogy a miniszterelnök szabadon válogathatna ilyenolyan, amolyan jelöltek közül, ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Csak megjegyzem, ez nem tárgya ennek a törvényjavaslatnak, de ha már nagyon sokan úgy gondolták, hogy a törvényjavaslat kapcsán el kell mondani a 2006os költségvetéssel kapcsolatos véleményüket sokadszor, nagyon sokadszor, akkor azért én is megjegyzem, hogy mindazokra a célokra, amelyek akár a tanyák helyzetét, életét, akár a kistelepülések, falvak helyzetét, életét érintik, vannak pályázható források, nem is fillérekről van szó. A decentralizált források között ott van a terület- és régiófejlesztési előirányzat, ahol kifejezetten vidékfejlesztési célú ügyekre is lehet pályázni, és ott van a megyei területfejlesztési tanácsoknál legalább az a 9 milliárd forintos
