Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2006. január 30 (283. szám) - Frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
148 Hát ember legyen a talpán, aki néz bennünket, és képes egy ilyen vita végén eldönteni, hogy az egymással ellentétes állítások alapján kinek van igaza. Megkönnyíthetnénk mi is egyébként a nézőknek és a bennünket hallgatóknak a dolgát, hogyha szakmailag megbízhatóan és okosan beszélnénk. Megkönnyíthetnénk a dolgát, hogyha segítségül tudnánk hívni a magyar értelmiség és a magyar nyilvánosság színevirágát, hogy segítsen már eligazodni abban, hogy a sok egy másnak ellentmondó állításból mi az igaz, és melyik a releváns. Engem személy szerint három súlyos társadalmi nyavalya nyomaszt leginkább: az egyik, hogy hogyan lehet több munkahelyet csinálni; a másik, hogy hogyan lehet csökkenteni a szegénységet; a harma dik, hogy hogyan lehet egy értelmes párbeszédet és vitát folytatni Magyarországon, itt, a parlamentben is. Egy korábbi pénzügyminiszterhez méltatlan, egy pártagitátortól elfogadható, hogy ha annyi mondanivalója van négy év után is adókról, hogy... - harmin chatszor, Varga úr, kilencszer, hétszer, hányszor emelt adót a kormány? (Kuncze Gábor: Fele annyiszor, mint ők!) Jó lenne, hogyha a választások során többet is feltételeznénk az országról, mint hogy egyetlenegy dolgunk van: az országgal elfogadtatni buta f éligazságokat. Mert egyik oldalról persze... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt csináljátok!) Képviselő Úr! Önnek igaza van. Én is végighallgatom önöket, képviselő úr, ha egy pillanatra tekintettel lenne arra, hogy most én beszélek, én sem mentem el tegna p az önök elnökét megzavarni. (Derültség. - Közbeszólás: Nem sikerült volna! - Taps az MSZP soraiban.) Rövid hozzászólást fogok tenni, megtisztelne az ellenzék valamennyi képviselője, hogyha meghallgatná ezt a hozzászólást, igazából lenyűgöznének ezzel a f elelős részvétellel! (Tállai András: Hatvanöt percet már hallgattunk!) Szóval legyen pontos, számokra alapozódó érvelés. Nem érdemes úgy vitatkoznunk egymással, minthogyha süketek párbeszédét folytatnánk. Mondtam Varga képviselő úr számára eligazító megjeg yzést a hozzászólásban - ezt nem cáfolta. Mit mondtam? Azt mondtam, hogy a kormányzásuk időszakában 100 forintnyi bérteherből 45 jutott összesen a dolgozónak, a munkásnak, 55 meg az államkasszába ment. Sőt azt is hozzátettem, hogy ez a szám úgy alakult a k ormányzás időszakában, hogy sajnos a munkásember számára és szempontjából egyre rosszabb lett, mert a kormányzásuk elején nem volt ilyen rossz az arány. A képviselő úr erre nem reagál, hanem előadást tart nekünk, hogy csökkenteni kell a vállalkozások terhe it. Képviselő Úr! Szeretném önt tájékoztatni: megtettük. Elmondtam hozzászólásomban, és újra felajánlom, mint oly sokszor, hogy nyújtsák be a számaikat, ne csak ezeket, hogy ki hányszor emelt adót, hogy a kormányzati ciklus végé re 100 forint bérteherből már csak 50 forint 80 fillér az, ami az államhoz megy, csökkent ez 4 forinttal. (Varga Mihály csóválja a fejét.) Aztán egészen világos és pontos számok vannak arra vonatkozóan, hogy mi történt ’98 és 2002 között. Közös jövedelmünk ből, amit nemzeti jövedelemnek hívunk, folyamatosan 39 és 40 forint között volt az összes adóterhelés - soha nem cáfolták , az idei évben 36 forint valahány pár fillér. Ebben a ciklusban történik az meg, hogy a foglalkoztatást egyébként csak mérsékelten, de valóban valamennyire befolyásoló terhek közül, hiszen ezek a terhek az összes vállalkozási költségnek kevesebb, mint egy százalékát teszik ki, ezek közül a terhek közül csökkentettük a társasági adót, csökkentettük az egészségügyi fix hozzájárulást, az idei év végére azt tervezzük, hogy megszüntetjük; három: a vállalkozókat leginkább zavaró helyi iparűzési adót teljes egészében levonhatóvá tettük. (15.00) A foglalkoztatás ügyében tételes és hosszú beszámolót terjesztettünk az Országgyűlés elé, elmondtuk, hogy mi mindent tettünk. Az elmúlt kéthárom évben nem múlott el olyan parlamenti ülésszak, hogy ne hoztunk volna intézkedéseket, hogyan lehet javítani a foglalkoztatást. Amikor idehozzuk a Hancockvállalatot, a magyar ipar elmúlt évi történelmének egyik legnagyobb beruházását Dunaújvárosba, akkor erre fanyalgás a reagálás az ellenzék részéről. Amikor azt tesszük, hogy bevezetjük a Startkártyát, és ma minden második fiatal pályakezdő az összesen
