Országgyűlési napló - 2005. évi téli rendkívüli ülés
2005. december 19 (282. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
12 beruházásokat. Ez az utóbbi két kérdés volt olyan, amelyben a visegrádi négyekkel együtt lehetett működni és meg lehetett állapodni. A harmadik nagyon fontos kérdés Magyarország számára: m ire költünk? Mi lesz ennek a pénznek a sorsa? Hát azért ez a pénz családonként közel kettőmillió forintot jelent. Mondom ezt úgy, hogy eszünkbe idézem, hogy ma Magyarországon ennél kisebb az egy főre jutó éves munkajövedelem, azaz itt igen sok pénzről besz élünk összességében. Amellett érveltünk - Barroso elnök úr maga nem nagyon értette , hogy példának okáért mi ebből a pénzből fel szeretnénk újítani lakótelepeket, bérházakat, lakásokat, és nem csak szociális kategóriában, mert ez az európai uniós bürokrat ák és vezetők gondolkodásában az önkormányzati bérlakásokat jelenti csak. De hát Magyarországon alig vannak önkormányzati bérlakások; itt mi odaadtuk a bérlőknek ezeket a lakásokat. Ha csak őrájuk értettük volna - az utolsó éjszakáig ott szerepelt ez a “sz ociális” jelző a költségvetés szöveges részében , ha ebbe belement volna Magyarország, akkor hiába mondtam volna most önöknek, hogy lakásra is lehet fordítani a pénzt, ez igaz lett volna a szó szigorú értelmében, de valóságosan Magyarországon éppen azok n em részesülhettek volna ebből a forrásból, akiknek leginkább kell; azok, akik nem saját családi házban laknak, hanem egy nagy épületben egy lakással rendelkeznek lakótelepen, vagy régebben épített bérházakban. Ez az egyik legfontosabb áttörés, mert a magya r lakásállománynak mint egy falat kenyér, annyira kell most már az a felújítás, ami az elmúlt évtizedekben kimaradt. És jól látjuk - nézek itt Kolber miniszter úrra , hogy nem tudunk annyi lakótelepprogramot, annyi panelprogramot meghirdetni, hogy ne jegy eznék túl az önkormányzatok. Időnként egyikmásik - látom a székesfehérvárit, amelyik 6 ezer lakás felújítására adta be az igényét - szinte saját lehetőségeit túlfeszítve adja be az igényeket. És miért teszi ezt meg? Mert azt látja, hogy az adott városban élőknek ez az egyik legfontosabb problémája. Nem lehet szociális Európáról úgy általában beszélni, közben nem észrevenni, hogy Magyarországon az egyik legbonyolultabb, legnehezebb szociális kérdés, hogy az a lakás, amelyben élünk, amely egyszer a felemelke dés lehetősége volt, amikor lakótelepre költözött valaki, ami az előremenetel volt akkor, amikor megvehették a lakásokat a '90es évek elején, ez most sokak számára szociális csapda. Ők nem tudják felújítani; pár százezer forintja nincsen - természetesen - sok százezer vagy millió embernek. Ha itt nincsen közösségi szerepvállalás, hát akkor ezek a lakások végképp tönkre fognak menni, és nem a nemzeti vagyont fogják gyarapítani, hanem itt enyészik el a kezünk között a nemzeti vagyon egyik legértékesebb része . És nem az a kérdés, hogy önkormányzati tulajdonban vane, vagy magántulajdonban van, hanem az a kérdés, hogy a legfontosabb nemzeti vagyont, amely a legszemélyesebb és legfontosabb magánvagyonok egyike, a lakásokat, fel lehete újítani. Az utolsó éjszaka sikerült megállapodni: a “szociális” szót töröltük ebből a kérdésből. Magyarországon a következő tíz évben a teljes lakásállomány megújíthatóvá válik. Ez ennek a költségvetésnek az egyik legnagyobb érdeme. (Taps a kormánypárti oldalon.) A következő kérdés : az Európai Unió mindig finanszírozta azokat az utakat, amelyek átvezetnek egyes országokon, amelyek az európai úthálózat részét képezik. Magyarországon a legtöbb autópálya ilyen. Nade az autópályáról lejövünk egyszer. És hát nem csak azoknak kell több le hetőség és élet, akik autópálya mentén laknak. Nem állhat egy ország csak autópályából. (13.20) Várost és várost, várost és falut, falut és falut össze kell tudni kötni, elérhetőnek és megközelíthetőnek kell lenni mindenkinek. El kellett fogadtatni, hogy a utópályán kívül is van élet, hogy parafrazáljak egy másik mondást. El kellett fogadtatni, hogy az alacsonyabb rendű utak felújítása és építése legalább annyira európai érdek, mint az autópályák építése; hogy adjunk ahhoz támogatást, hogy a magyar utak éppo lyan minőségűek lehessenek, mint amilyen a nagyon sokszor megcsodált nyugateurópai utak, és hogy akkor ér valamit az autópálya, akkor segít a legtöbbet, ha az autópálya nem széjjelválasztja a régiót, hogy van az autópálya és a közvetlen környezete, utána
