Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - Az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
995 határozati javaslat, a kettőt lényegében párhuzamosan tárgyalja a tisztelt Ház. Felolvasnék egy mondatot a Népszabadságból - tehát igaz ából egy kormány közeli médiáról van szó , azt írja az illető újságíró: “Ha a kormányfő ilyen költségvetési helyzetben ötéves adócsökkentési program mellé ötéves bérfelzárkóztatási programot, jelentős minimálbéremelést hirdet és a nyugdíjasoknak mindenfé le kiegészítéseket ígér, az nem a józan belátás politikája. Igaz, az sem, hogy az ellenzék ekkor nem hívja fel a figyelmet, hogy felelőtlenül ígérget, hanem azt mondja, a miniszterelnök tegyen még rá egy lapáttal.” Ez a költségvetési helyzet vajon mennyire van összefüggésben azzal a beterjesztett határozati javaslattal, amely a Ház előtt fekszik? Azt kell mondanunk, nemhogy összhangban nincs, hanem ellentmondásban van egymással. Kérdezem az SZDSZ politikusát - aki maga is így aposztrofálta magát , vajon ha a magyarországi közgazdász szakértők azt mondják, hogy a beterjesztett költségvetés teljes mértékben ellentmondásban van az eurózónába való 2010es belépéssel, akkor az SZDSZ támogatjae ezt a költségvetést. Világosan meg kellene mondani itt és most; vagy pedig azt mondja, hogy Magyarországon a közgazdasági szakértők szakmailag felkészületlenek, nincs igazuk, és teljesen elhibázott a véleményük. Mert ők azt mondják, hogy ez a költségvetés nem a 2010es belépés irányába vezet. Amíg nem öntünk tiszta vizet a pohárba, addig, azt gondolom, nem lehet továbblépni. Nézzük végig tételesen a beterjesztett javaslat különböző célkitűzéseit! Az első célkitűzés a gazdaság és a társadalom versenyképességének a javítása. Ez egy kicsit nehezen megfogható fogalom, mert mi i s az a versenyképesség. Vannak különböző gazdasági mérőszámok, amelyek alapján ezeket a világban is, Magyarországon is mérik. E tekintetben az elmúlt időszak bizony nem hitelesíti a kormány eltökéltségét. Itt van például a World Economic Forum, amely minde n évben versenyképességi rangsort hirdet. Itt látjuk egy kisebb ábrán (Felmutatja.) Magyarország versenyképességét 2002től 2005ig. Sajnos, ez a növekmény azt jelenti, hogy egyre hátrább csúszunk ezen a listán. Huszonkilencedikek voltunk 2002ben, 2005be n harminckilencedikek! Tíz pozíciót romlott az ország! A helyzetet igazából úgy is fel lehet fogni, hogy baj van és változtatni kell dolgokon, de fel lehet úgy is fogni, hogy az elmúlt időszak cselekedetei a szóbeli megnyilatkozásokkal és deklarációkkal te ljesen ellentétes, ellenkező és egymásnak ellentmondó viszonyban vannak. A versenyképesség egyik fontos momentuma a kiszámítható, stabil és átlátható környezet, az alacsony adóterhek. E tekintetben sajnos nem sikerült előrelépni. A mai vitanapon elhangzott , hogy 33 adóemelés és 3 új adónem fűződik a kormány nevéhez, valamint a munkavállalói terhek is nőttek. Ezért sem nőhet a foglalkoztatás, hiszen ha büntetjük a foglalkoztatás bővítésével járó lehetőségeket, ha magasak a foglalkoztatási terhek, akkor az eg yszerű magyar vállalkozó el fogja kerülni ezeket a lehetőségeket, és vagy a szürkegazdaságba megy, vagy pedig tőkeberuházást tesz, és nem új embert fog felvenni. Ezenkívül bevezették a szakképzési hozzájárulást 2003tól 1,5 százalékos szinten, bevezették a vállalkozói járulékot 4 százalékos szinten 2005től, ami egyértelműen ellenérdekeltté teszi, ellenösztönzi a vállalkozókat, a magyar kis- és középvállalkozásokat a munkaerőfelvételre. És nem lehet különböző ilyenamolyan fenyegetésekkel, ellenőrzésekkel rávenni a magyar vállalkozókat arra, hogy több embert alkalmazzanak, ha ez a gazdasági érdekük ellen való. Magyarul: olyan környezetet kell teremteni, ahol alacsonyak az adóterhek, kiszámítható a környezet, és ebben az esetben ő a bővülő foglalkoztatást a saját példáján és lehetőségein keresztül segíteni fogja. (15.30) A munkavállaló által fizetett teher is nőtt: megemelték az egészségbiztosítási járulékot 3 százalékról 4 százalékra. A liberális politika, amelyet maguk olyan büszkén hangsúlyoznak, azt jelen tené, hogy az állam visszaszorul tevékenységében. Sajnos, ez egyáltalán nem igaz, hiszen a különböző ilyen mértékek, az
