Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - Az elkövetkezendő tíz évben követendő gazdaságpolitikai alapelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter, a napirendi pont előadója:
985 gondolunk vissza a múltunkra. Régóta él velünk ez a gondolat, nehéz is szabadulni tőle, nehéz észrevenni, hogy ez egyre kevésbé igaz. Az elmúlt 15 évben többször álltunk válaszút előtt, többször voltunk kritikus döntési helyzetben, de minden ilyen elágazásnál az ors zág képes volt a helyzetet megvitatni, képes volt mérlegelni, és közösen dönteni. Hozzátenném, hogy mindannyiszor a jó irányba indultunk el. Az elmúlt 15 év alapján azt látom, hogy egyre inkább az együttműködés, a megállapodás kezdi szervezni az életünket. A rendszerváltás vér nélkül jött létre, fehér asztalnál megbeszélve, az új alkotmány is így született. Aztán közös döntés, közös megállapodás volt az is, hogy beléptünk a NATOba, majd az Európai Unióba. Nemcsak a politika, hanem az emberek többsége is íg y akarta. Ráadásul az évek alatt az összeférhetetlen, együttműködésre képtelen politikusok is lassan kikoptak a közéletből. Mintha a magyarok kezdenék megtanulni, kezdenék felismerni az együttműködésben rejlő lehetőségeket. A versenyszférában ez már évek ó ta így van. Ott már tudják, hogy megvan az ideje a versenynek, és megvan az ideje az együttműködésnek is. A magyar vállalkozói kör tudja, hogy a közösen elfogadott értékek formálják az együttműködés kultúráját. A vállalkozók naponta tapasztalják, hogy cégü k ereje megsokszorozódik, pusztán azért, mert követik az együttműködés szabályait. Az üzleti életet ma már az együttműködés kultúrája jellemzi, és nem kérdéses, hogy idővel a politika is kénytelen követni ezt. Egyszerűen nem történhet másként. Több és több ember látja, hogy minél erősebb a bizalom hálója, annál sikeresebb az együttműködés, annál több lehetőségünk van a közös gondok megoldására. A közelgő választások ellenére mondom, hogy a politikában is lassan terjed a bizalmi rádiusz, az együttműködési no rmák a politikusokra is ki fognak terjedni. Ez nem történhet másként, hiszen egy nemzet versenyképességét, sikerét a bizalom, az együttműködés szintje határozza meg. Úgy is mondhatjuk, hogy sikeres országunkat a bizalom tartja össze. Amikor gond, nehézség van, akkor egy normális országban felerősödik az együttműködés készsége. Így volt ez Írországban például a nyolcvanas években, amikor 20 százalék felett volt a munkanélküliség, 10 százalék felett az infláció, 8 százalékos az államháztartás hiánya, tömeges volt a kivándorlás, az elszegényedés. A nemzeti konszenzus, az együttműködés segített túljutni a gondokon. Ma Írország izgalmas, innovatív és talán a leggyorsabban fejlődő európai ország. Sikeres gazdaságpolitikája vezette ide, amely a társadalmi partnersé gre épült. Egyszerű dologról volt szó: kormány és ellenzék, állam és egyház, katolikusok és protestánsok képesek voltak háromnégy éves periódusokra megállapodni a legfontosabb gazdasági és társadalmi célokban. Az eredmény impozáns, ’92 óta Írország fejlőd ik a leggyorsabban, itt létesült a legtöbb munkahely, és ma már az egy főre jutó nemzeti össztermék 40 százalékkal haladja meg az Európai Unió átlagát. A kilencvenes évek elején a finn gazdaság került válságba. Szinte pillanatok alatt 3 százalékról 17 száz alékra nőtt a munkanélküliség. Megint csak a társadalmi megállapodás, az együttműködés bizonyult a legjobb túlélési és megújulási stratégiának. Itt a jóléti politikáról, a jövedelempolitikáról kellett nemzeti konszenzust kialakítani. Politikai pártok, munk aadók és munkavállalók tudtak közösen megegyezni. De mi van akkor, amikor egy országban nincs kikényszerítő erő, nincs gazdasági válság? Vajon kényszerek nélkül, biztos fejlődés mellett is megteremthetőe ez a partneri viszony? Modern történelmünk leggyors abban fejlődő szakaszát éljük. Érdemese a politikai ellenfelek együttműködéséről beszélni akkor, amikor tizedik éve 4 százalék felett nő évente a gazdaság? Amikor az infláció soha nem volt ilyen alacsony, a tőzsdeindex ennyire magas, a forint ennyire erős , amikor az exportunk soha nem volt ennyire versenyképes, lehete, kelle együttműködni a prosperitás időszakában? A magyarok szerint igen. Tíz magyarból nyolc egyértelmű igennel válaszolt erre a kérdésre. Tízből nyolc kimondottan együttműködéspárti, külö nösen, ha az ország gazdasági érdekeiről van szó. Úgy gondolják, hogy a legfontosabb kérdésekben a parlamenti pártoknak együtt kell működniük. Ha ugyanezt a kérdést a gazdaság, az üzleti élet világában tesszük
