Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 4 (251. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ):
907 Most nem beszélnék arról, amiben mindannyian egyetértünk, hogy a legmegnyugtatóbb mego ldás a védekezés, a terhesség létrejöttének megakadályozása lehetne. De ha ez már elmaradt, különböző okok miatt, a magyar nők eddig kénytelenek voltak az egyetlen létező megoldást, a műtétet választani. Ahogy az új gyógyszer törzskönyvezése megtörténik, a nehéz helyzetben lévő nők választhatnak a műtéti vagy a tablettás terhességmegszakítás között. Egy kevésbé megalázó, kevésbé fájdalmas, kevesebb szövődménnyel járó megoldást is választhatnak. Az abortusztabletta egy olyan egészségügyi ellátás, ami nem ak arja büntetni a nőket, hanem biztosítja számukra az ellátás megválasztásához való jogot, és vele a legmagasabb szintű egészséghez való jogot. Mindenkinek alapvető joga, hogy maga rendelkezzék a testével - ez következik az emberi méltóság tiszteletéből. Eme llett elvitathatatlan emberi jog, hogy mindenki - a maga felfogása szerint - jó élet megvalósítására törekedjék, hogy önállóan határozza meg, milyen életet akar élni. Akit a teste és a sorsa feletti rendelkezésében korlátoznak, azt a személye fölötti rende lkezésben, az önmaga fölötti rendelkezésben korlátozzák. A terhes nő későbbi személyes sorsát alapvetően befolyásolja, hogy megszülie gyermekét. Ha kikényszerítik a magzat kihordását, megfosztják a saját sorsa fölötti rendelkezéstől, ezzel emberi jogának gyakorlását hiúsítják meg. Tehát a nő teste és sorsa feletti rendelkezési joga alapvető szempont a szabályozásnál. Mindezt felismerte és megfogalmazta az Alkotmánybíróság is 1991ben, amikor határozatot hozott az abortusz alkotmányosságáról. Aki önként vál lalt egy testi kapcsolatot, nem feltétlenül vállalta a kapcsolat gyümölcsét is. A nemi élet esetleges következményének ismerete nem azonos e következmények akarásával és vállalásával. Az elköteleződés leggyakrabban a terhesség tényének felismerése után, a személyes mérlegelés folyamatában következik be. Olykor a magzat kihordása annyira súlyos áldozatot kívánna a nőtől, hogy azt az állam nem várhatja el, és nem kényszerítheti ki. Nemcsak az élet és a testi egészség súlyos kockáztatása, valamint a testi erős zak elszenvedésének traumatikus emléke jelenthet rendkívül súlyos áldozatot, hanem az egyén életvezetésének más okok miatti megnehezedése is. Ilyen ok lehet például, ha a gyermek vállalása a család életének pénzügyi ellehetetlenülését eredményezné; ha a nő egyetemista, és a szülés megakadályozná tanulmányai folytatásában; ha a férj nem akar gyermeket, ezért a nőnek aközött kell választani, hogy társát vagy magzatát tartja meg; ha a teherbe esés után tudódik ki, hogy a férjnek van egy másik kapcsolata, vagyi s ha a gyermek felneveléséhez elengedhetetlen családi vagy anyagi feltételek hiányoznak. Minden olyan esetben, amikor a terhesség a nő számára súlyos válsághelyzetet, testi vagy lelki megrendülést, társadalmi ellehetetlenülést okoz, a várandós nőnek terhes sége felismerése után, annak első szakaszában joga van a döntéshez. A súlyos válsághelyzet indokhalmazát az jellemzi, hogy nem lehet kimerítő katalógusát adni, mert mindig adódhat új helyzet, amely legitim indokot teremt az abortuszra. A magánélethez és az önrendelkezéshez való jogot sértené, ha a hatóságok kutakodnának a nők magánszférájában. Emellett az állam világnézeti semlegességének és a polgárok lelkiismereti szabadságának elvéből is az következik, hogy az állam nem döntheti el a polgárok helyett, ho gy az ő életükben mi teremt súlyos válsághelyzetet. Nem az állam hatóságaira, és nem az orvosokra, hanem magukra a terhes nőkre kell bízni annak eldöntését, hogy a gyermekszülés személyes életválsággal fenyegetie őket. Fontosnak tartottuk mindezt összefog lalva újra elmondani. Véleményünk természetesen nem változott; így foglaltunk állást 1991ben, és ez szerepel a korszakváltás programjában is. Nézetünk szerint kívánatos a mérsékelt és méltányos terhességmegszakításszabályozás, mely a nők önrendelkezési j ogának biztosítására helyezi a hangsúlyt, de nem feledkezik meg a magzati élet védelméről sem. Ez felel meg az európai normáknak, és ez egyezik meg a magyar közvélemény döntő többségének elvárásaival is. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
