Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 3 (250. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
812 akkor mi következik ebből például, hogy csak egy példát mondjak, a nyugdíjak értékállóságára? Éppen ezért mi azt mondjuk, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a 2010es euróbevezetés realitás legyen a továbbiakban is. Ehhez persze szükség van arr a a bizonyos bátorságra és kockázatvállalásra, amiről én az imént beszéltem. Gondoljuk meg még egyszer, nem tudunke nagyobb lépéseket tenni az egészségügy területén. Helyes, hogy biztosítási alapra helyezzük, ez megint csak egy vitánk a szocialistákkal és a konzervatívokkal is. De miért nem teremtünk versenyhelyzetet annak érdekében, hogy valóban magasabb színvonalú szolgáltatáshoz jussanak az emberek, és még ráadásul jobban érvényesüljenek az egészségügyben dolgozók? És általában miért nem csináljuk azt, hogy azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogy az a bizonyos szolgáltatás, amit nyújtani akarunk az embereknek, ahol az államnak valóban vannak feladatai, kellően magas színvonalúe? Mármint hogy kellően kiszolgáljuke azokat az embereket, akiknek a pénzéb ől itt vagyunk, és akiknek a pénzét felhasználjuk arra, hogy szolgáltatást biztosítsunk a számukra vagy pedig nem - és mondhatjuk az egészségügyre, hogy megfelelő? Nem! És a közigazgatásban, az önkormányzatok szintjén mondhatjuk, hogy megfelelő? Nem. És, t isztelt képviselőtársaim, a gazdaságot illetően az adórendszer valóban segíti a fejlődését? Nem. Ha mindenre nem a válasz, akkor miért nem változtatunk, miért ódzkodunk a változtatástól? És szerintünk, liberálisok szerint ezeket a lépéseket igenis meg lehe t és meg kellene tenni. És van még egy vitánk, persze a sok vita között, mert a privatizációt illetően is vitatkozunk egymással, de erről lesz egy vitanap a parlamentben; szerintünk nem felfüggeszteni és nem lezárni kell, hanem végigvinni, de ez most más k érdés. De hadd utaljak arra a vitára, ami újabban kezd kibontakozni, hogy szolidaritás vagy versenyképesség. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha elfogadjuk vagy elfogadtuk volna, hogy az állam támogassa a rászorulókat, azért, mert rászorulnak - a többit ne , és ne vegyen el tőlük pénzt erre, akkor könnyen beláthatjuk, hogy versenyképes és fejlődő gazdaság nélkül valóban nem lesz szolidaritás, mert ez kell ahhoz, hogy az embereknek állása legyen, hogy egyre többet keressenek. Ez a legjobb szociálpolitika! Köszönö m szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Kérdezem, hogy további frakciók kívánnake szólni, mert a monitoron nincs jelzés erre. Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonyt illeti a szó, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt reméltem a miniszterelnöki beszédben elhangzottak nyomán, hogy ezúttal nagyobb lesz az egyetértés ell enzék és kormánypártok között, hiszen úgy tűnt, hogy a nyugdíjkorrekcióban, a Startprogramban, Románia uniós csatlakozásában egyet lehet érteni. Némiképpen rezignáltam vettem tudomásul, hogy most sem ez történt, hogy a legnagyobb ellenzéki frakció hozzász ólásában ugyanaz a lemez tétetett fel az egyetértés helyett: a siratóének lemeze arról, hogy mindennel csak baj van. Erre szokták mondani, közvetlenebb hangvételű társaságban ilyen beszédek hallatán, hogy úgy látszik, vannak, akik gyerekkorukban a védőoltá sokat gramofontűvel kapták, ezért ismételgetnek mindent. (Derültség. - Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) De azt hiszem, hogy ennek ellenére van, amiben egyetértünk, hiszen egyformán mondjuk a parlamenti patkó minden oldalán, sokat és joggal, hogy szüks ég van nemzeti együttműködésre, összefogásra, társadalmi szolidaritásra, de nem várható el sem erős nemzeti kohézió, sem valódi szolidaritás, ha az egyik társadalmi csoport a másikhoz képest kisemmizettnek, igazságtalan
