Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 12 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
9 Tisztelt Képviselőtársaim! Bejelentem, hogy dr. Ficzere Lajos, az Országos Választási Bizottság elnöke július 29én arról tájékoztatott , hogy az Értelmi Sérültek és Családjaik Jogvédő Egyesülete az ápolási díj kérdését érintő országos népi kezdeményezésének támogatására benyújtott érvényes aláírások száma eléri az alkotmányban meghatározott mennyiséget. Az Országos Választási Bizottság me gállapította, hogy a vizsgált adatok alapján legalább 51 732 és legfeljebb 53 892 a minden szempontból megfelelő aláírások száma. Ezért ez a népi kezdeményezés érvényes. Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény 20. §a alapján a ké rdést az Országgyűlésnek 3 hónapon belül kell napirendre tűznie és döntenie róla. Ezért a népi kezdeményezést a tárgyalás előkészítésére kiadtam a szociális bizottságnak. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Szili Kat alin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, “Bátor kormányzással a biztonságos és igazságos Magyarországért” címmel. Miniszterelnök ú r, öné a szó. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Sokfajta közvéleménykutatásról számolnak be az újságok napról napra, sok mindent tudhatunk, hogy miként is vé lekednek az emberek az ország, a politika, a kultúra, a gazdaság különböző dolgairól. Be kell valljam, nem láttam olyan közvéleménykutatást, amely arról számolt volna be, hogy vajon mit gondolnak az emberek, mit várhatnak a mai napon összeülő Országgyűlés től, izgalommal várjáke azt, hogy az ő képviselőik itt a parlamentben találkoznak, áthatjae őket valamifajta mély és belső kíváncsiság, hogy mi fog történni, hova jutnak az ország képviselői, hova jutnak az ő képviselőik itt a parlamentben. Attól tartok, hogy ha lenne ilyen közvéleménykutatás, akkor nem túl hízelgő lenne az az eredmény, amit megismerhetnénk. Nem túl hízelgő, mert arról számolna be, gondolom én, hogy Magyarország lakóinak jelentős része úgy érzi, hogy a magyar politika rendkívül sok tarto zást, rendkívül sok adósságot halmozott fel az elmúlt évtizedekben; hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik úgy tekintenek ránk, politikusokra vagy legalábbis nem kevesekre sokunk közül, mint amely képben nem az a döntő momentum, hogy íme, itt a Házban nagy szerű államférfiak, ragyogó újítók ülnek, akik bölcs felelősséggel ápolják történelmi, nemzeti örökségünket. Sokkal inkább az a kép van, attól tartok, hogy bántóan sokakban, hogy itt mi a parlamentben eltékozlunk egy sor lehetőséget, hogy nem élünk azzal a felelőséggel kellő mértékben, amelyet a nép ránk ruházott, hogy a politikusok, a választott politikusok közülünk nagyon sokan nem nagyszerű, a nemzetért, a hazáért olthatatlan mély felelősséggel, ragyogó minőségben dolgozó politikusok vagyunk, hanem tombo l helyenként az önzés, és tombol a középszer. Ha így gondolják az emberek, és gyanítom, hogy sokan így gondolják, akkor ez nem az ő bűnük. Azt gondolom, hogy ez a mi felelősségünk. Ennek a csalódásnak nem ők az oka i, hanem mindaz, ami az elmúlt tizenegynéhány évben Magyarországon történt, és amelynek nyilvánvalóan mi nem egyszerűen elszenvedő alanyai vagyunk, hanem alakítói és résztvevői. A magyar politikából az elmúlt időszakban bántóan kiveszett az együttműködés bátorsága. Ha valamire szükség van, akkor arra, hogy ne engedjük, hogy a demokratikus versengés egyébként nyilvánvaló indoka és kényszere elhomályosítsa azt a közös kötelességünket és felelősségünket, hogy együtt is kell működni. Úgy látom, hogy a magyar p olitikai elit nehezen fogadja el és veszi tudomásul, hogy a rendszerváltozás egyik legnagyobb erénye és eredménye, a Harmadik Magyar Köztársaság éltető eleme, hogy el tudjuk fogadni, hogy különbözőképpen vélekedünk a demokratikus alkotmány keretei között M agyarország helyzetéről és jövőjéről; hogy
