Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 27 (249. szám) - A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetése végrehajtásának ellen... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PICHLER IMRE (Fidesz):
699 Ma Magyarországon tehát a pályakezdőmunkanélküliség aránya 16 százalék. Vane ezek után jövője a mondás alapján Magyarországnak? Gyurcsány Ferencn ek persze biztos van, vagy miniszterelnökként, vagy milliárdosként, de a fiataloknak a nagyonnagyon nagy része nincs abban a helyzetben, hogy ilyen biztos jövőképpel rendelkezzen. És persze azok a fiatalok sem bizakodnak, akik otthonra várnának, és azt ta pasztalják, hogy a polgári kormány otthonteremtési programja helyett számukra már csak egy sikertelen, egy Fészekrakóprogram jutott. Miközben több tízezer fiatal család szeretne biztonságot találni otthonában, miközben több tízezer fiatal szeretne saját l akásra lelni, saját lakást venni, addig azt olvashatják az újságokban, hogy több tízezer lakás üresen áll Magyarországon. Itt a lehetőség arra, hogy egy eredményes, egy odafigyelő, a fiatalok érdekeit szem előtt tartó kormányzati politikával ezt a kérdést kezelni lehessen. Van tehát egy komoly probléma, van egy, az ifjúsági ügyek megoldására alkalmatlan kormány, és vannak eredménytelen megoldások. Persze jól fizetett kommunikációs tanácsadók mindig ki tudják találni, hogy a dolgok rendben vannak, de ez rajt unk, fiatalokon, higgyék el, nem sokat segít. S nemcsak a munka világa, nemcsak az otthonteremtés területén vannak problémák a fiatalok viszonylatában, hanem a tanulás és az oktatás területén is sorrarendre jelentkeznek a válságjelenségek. A könyvtárak ne m tudják kifizetni a villanyszámlájukat, az egyetemek nem tudják átutalni a fizetéseket, és a hallgatóktól még az esélyt is elvették, merthogy, tisztelt képviselőtársaim, a fiatalok csak várják és várják az “Esélyt a tanulásra” Közalapítvány pályázati felh ívását, de az nem érkezik. Úgy tűnik, már az esélyre sincsen pénz. Persze a fiatalok helyzete akkor sem jobb sokkal, ha a szabad idő eltöltéséről esik szó. A Gyurcsánykormány szisztematikusan megszüntette a szabadidős és ifjúsági programok támogatását, a 2002ben még virágzó ifjúsági közösségi életet teljes egészében szétverték. De mit is várhatunk akkor, ha a tavalyi évben ifjúsági programok szintjén a legnagyobb támogatást egy olyan rózsadombi épület felújítása jelenti, amelyben nemzetközi miniszteri tal álkozókat rendeznek? Persze gyalázatos a hozzáállás a drogpolitika területén is. Drasztikusan lecsökkentették a drogprobléma kiküszöbölésére és megelőzésére szükséges forrásokat. Mára a legfrissebb nagymintás ifjúságkutatás szerint a fiatalok a drogkérdést tartják az egyik legégetőbb problémának. S akkor még hosszasan lehetne beszélni, tisztelt képviselőtársaim, arról, hogy az Állami Számvevőszék miként gondolkodik a sportcélú kifizetésekről. Egycsatornásították a sporttámogatások rendszerét, Gyurcsány Fere nc kézi vezérlésre állította a magyar sportfinanszírozást. Persze vannak egyesületek, akik kedvencek, vannak, akik sokszorosát nyerik a törvényileg elnyerhető maximumnak, és természetesen az ÁSZtól nem várható el, hogy sportpolitikai megállapításokat és m egfogalmazásokat tegyen, az viszont egészen biztos, hogy itt is nagyon sok elmarasztalás van. Több mint három év eltelt, reméljük, kevesebb, mint egy van hátra. Az ifjúságpolitika területén ezek után egy ifjúsági szervezeti vezető csak egy kérést fogalmazh at meg a kormányhoz: tovább, kérjük, ne rontsanak! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Képviselőtársaim! Most kétperces hozzászólásokra kerül sor, és egyben elnézést kérek, mert már Szijjártó képviselő úr felszólalá sa előtt is megjelent a monitoron. Elsőként megadom a szót Pichler Imre képviselő úrnak, Fidesz. PICHLER IMRE (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék picit visszakanyarodni még Lezsák Sándor képviselőtársunk hozzászólásához. Ő aggódó gondolatait fej ezte ki a kistelepülések kisiskoláival kapcsolatban. Oda jutottak az önkormányzatok, hogy vagy egymástól szinte ellopkodják a gyerekeket és elcsábítják különböző ígéretekkel, vagy pedig társuláshoz folyamodnak. Én egy ilyen társulási folyamatot szeretnék m ost önök előtt bemutatni egy nagyon rövid példával, hiszen ez a társulás sem felhőtlen, mert jogtalan kamattámogatási visszafizetésre kötelezné az állam azt az
