Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 26 (248. szám) - A családtámogatási rendszer átalakításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - LEZSÁK SÁNDOR (független):
593 képviselő elmondta a vita első részében, és igazolták is, hogy a törvény javaslat egyértelműen a kis jövedelmű és a megszűnő rendszeres gyermekvédelmi támogatásra eddig rászoruló család életét nehezíti majd meg. Valószínűleg ők látják át majd leghamarább a 84 százalékos családipótlékemelés propagandájának a hamis voltát, hisze n egyértelműen tapasztalni fogják helyzetük romlását. Nagyon sajnálatos, hogy egy ennyire fontos társadalompolitikai döntést a döntéselőkészítés megkezdésétől az előterjesztésig átlengi a statisztikai adatoktól független prekoncepció, a tényszámok rossz é rtelmezése vagy éppen elhallgatása és a következmények kozmetikázása. Mintha visszalépnénk a történelemben néhány évtizeddel, úgy sulykolják egyoldalúan a 84 százalék pótlékemelést, szemérmesen hallgatva például a megszűnő gyermekellátásokról és adókedvezm ényekről vagy a bölcsődei ellátás megnövekvő díjairól. A várható következmény valószínűleg az lesz, hogy úgy járnak rosszabbul gyermekes családok százezrei, hogy ezzel egyidejűleg - s számítások igazolják ezt - az államháztartás sem jut hozzá a gyermekes c saládoktól elvont adókedvezményhez. A megkérdezettek és szakértők által elvégzett felmérések szerint a családosok közül sokan inkább a gyermekeikkel való időbeni törődés megnövekedését vállalják, mint a család jólétéért vállalt eddigi többletmunkát. A látv ányosan megnövekvő adóterheik miatt ezeknek a szülőknek ésszerűtlen lesz vállalniuk az eddigi túlmunkákat. Annak ugyan csak örülhetünk, hogy az ilyen családokban élő gyermekek lélektanilag jobban járnak, mert időben több törődést kaphatnak, de a családi jö vedelem szempontjából szegényebbek lesznek, s ez a létminimum alatt vegetáló családok sorsát tovább fogja nyomorítani. Ezzel egyidejűleg a szülők lanyhuló munkakedve miatt a költségvetés adóbevételei sem gyarapodhatnak a remélt mértékben, azaz az ország is rosszabbul jár. Végső soron, úgy véljük, mindenki rosszul jár. Akkor tehát kinek az érdeke ez a törvény? Hadd említsek néhány további példát a tényszámok kozmetikázásáról! Tényeket fogalmaztunk meg. Többször elhangzott az expozéban is és ezt követően is, hogy a családi pótlékot nem növelte a polgári kormányzat. Közel 20 százalékkal növelte meg, hiszen százezernyi, ellátásból korábban kizárt gyermek, akik 1998ban semmit sem kaptak, ismét részesülhettek családi pótlékban. Az egy igénybe vevőre jutó összeg é rtelemszerűen megnövekedett. Hosszú lenne, többen megtették itt a Házban, elősorolni a Bokrosprogram során megszüntetett szociális ellátások rehabilitálása miatti százmilliárdos kiadások kényszerű következményét, azaz a megmaradt ellátási formák csak csek ély fejlesztési lehetőségét. A Nemzeti Fórum szakértői hívták fel a figyelmemet több olyan példára, amely feketén fehéren bizonyítja a tényszámok félremagyarázását. Ezt a gyermekek után igénybe vehető adókedvezmény társadalmi hatása jól példázza, ugyanis a polgári kormányzás idején ez a kedvezmény egyértelműen a kis jövedelműek jövedelmi hátrányát mérsékelte, mert az átlag alatti jövedelműek több adókedvezményt vehettek igénybe, mint az átlagjövedelem felettiek. Nem véletlenül történt az, hogy a FideszMDFkormányzat alatt nem növekedtek a jövedelmi különbségek, mert az adókedvezmény is ezt a célt szolgálta. Akik most szándékosan azonosítják a magas kereset és a magas jövedelem fogalmát, azok elkendőzik azt a tényt, hogy a társadalom többsége nem a keresetne k megfelelő jövedelemszinten él. Átlagnál lényegesen magasabb jövedelemszinten él egy kezdő diplomás, mert még nincs családja, holott az átlagnál kevesebbet keres. Átlagnál lényegesen alacsonyabb jövedelemszinten él egy háromgyermekes, az átlagot kétszeres en is meghaladó keresettel rendelkező szakember, mert több az eltartottja. Őket, az átlag alatt élőket nevezi ki a kormány úgynevezett gazdag nagycsaládosoknak. Hadd említsek egy további példát a tényszámok félremagyarázásáról! A vitában az egyik hozzászól ó azzal az érvvel bírálta az adókedvezmény tényét, hogy, idézem: “mi nem értünk egyet azokkal, akik úgy gondolják, hogy ahol nincsen jövedelem, tehát aki nem dolgozik, az ne egyék, annak a gyereke se egyék.” Azt hiszem, szükségtelen ehhez a félremagyarázás hoz kommentárt fűzni, annyira igazságtalan. Igazságtalan, mert az adókedvezmény senkitől sem vesz el semmit, hanem
