Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 14 (281. szám) - A Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2003. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz):
5134 Összességében azt szeretnénk remélni, hogy módosító indítvány nélkül ez a törvénymódosítás, amelyet az önkormányzati bizottság adott be, elfogadásra kerül. Ez lenne érdeke Budapest fővárosnak és 23 kerületének is. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Nagy Gábor Tamás képviselő úré a szó. DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A bevezetőben talán kezdem a végén, amilyen konklúzióra szeretnék eljutni, hogy egyetértünk ezzel a törvé nyjavaslattal, és egyetértünk azzal is, hogy még az idén szülessen meg a törvény, és a magunk részéről ehhez módosító javaslatot nem is fogunk benyújtani. Azt gondolom, hogy az a példátlan konszenzus, ami most a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormán yzatok között eddig még nem tapasztalható módon kialakult, valóban egy jó alap lehet arra, hogy valamelyest változtassunk azon a rendszeren, amely nagyon sok anomáliával küszködött. De hogy ez hogyan is alakult ki, engedjék meg, hogy kicsit én is visszatek intsek, és visszaidézzem azt a parlamenti vitát, amit 2003 decemberében itt folytattunk, nem utolsósorban azért, mert már akkor sok mindent elmondtunk, aminek a negatív következményeivel ma kell szembenéznünk. Akkor a kormánytöbbség nem hallgatta meg az ér veinket. Én sajnálom, hogy az akkor illúziónak bizonyult pozitív elvárásokra, ahogy megfogalmazásunk szerint hallható volt, akkor nem fordítottak kellő figyelmet. Jeleztük már akkor, hogy a DemszkyAtkáriféle forrásmegosztási gyakorlat törvénybe iktatása, törvényi keretek közé való merevítése semmiképpen nem fog megoldást jelenteni. Abban egyetértettünk, hogy a korábbi modell nem jó, de hogy hogyan kell megváltoztatni, abban akkor nem alakult ki konszenzus. Éreztük azt is, és ezt meg is erősítette a 2004. és a 2005. évi forrásmegosztás gyakorlata, hogy törvényt nem lehet értelmezni és használni megbízhatatlan és ellenőrizetlen adathalmazokra alapozva. Pénzügyi forrásokat nem lehet becslések alapján szétosztani, nem lehet önkéntes bevallásokra alapozni, mert mindenki óhatatlanul a saját érdekeit fogja tekinteni, szem előtt tartani, amikor ezek a forrásmegosztási egyeztetések vagy adatszolgáltatások megtörténnek, és nagyon kevés lehetőség van arra, hogy a benyújtott adatok valódi, hiteles auditálása történjen meg. (17.10) Úgyszintén hibának tartottuk azt is, hogy a törvényhez nem készült végrehajtási rendelet, útmutató, így tehát maga a törvényi forma mint garancia, amire már az Alkotmánybíróság a döntésében felhívta a figyelmet, illúzió maradt 2003ban, a 2003ban elfogadott törvény alapján. Jelenleg az előttünk fekvő módosítási javaslat lényege az, hogy egy olyan módosítást oldjunk meg, amellyel új alapokra helyezzük a forrásmegosztás rendszerét. Különösen veszélyes volt egyébként ebben az elmúlt két évben az a törvénybe beiktatott utólagos ellenőrzési vagy korrekciós módszer, amely a költségvetési stabilitás követelményét teljes mértékben aláásta. Már érezhető volt, nem szabad egy kétlépcsős forrásmegosztás irányába elvinni a törvényi szabályozást. Egy önkormá nyzatnak pénzügyileg lehetetlenség felkészülnie arra, hogy más kerületek és a főváros adatait egyébként nem ismerve, az éves költségvetését elfogadva, az alapján kötelezettségvállalásokat teljesítve az év második felére jelentős összegeket zároljanak vagy elvonjanak a költségvetéséből. Ilyen módszerekkel akár csőd közeli helyzetbe lehetett volna sodorni egyes kerületeket. Azt gondolom, feltétlenül változtatni kellett ezen a gyakorlaton. Tudtuk jól azt is, nem lehet jó az a módszer, amelynek eredményeképpen a hasonló lakosságszámú, hasonló infrastrukturális adottságú, a turizmus célpontjaként egyaránt számba vehető I. kerületi önkormányzat - amelynek polgármestereként elmondtam ezeket az érveket - és mondjuk
