Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 14 (281. szám) - A polgárőrségről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP):
5115 ülésen, hogy közösen adunk be módosító indítványt. Ez elkészült, majd a részletes vitában erre ki fogunk térni. Összességében a bizottság támogatta, és azt kérem képviselőtársaimtól is, hogy támogassák a törvény elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 88 perces időkeretben. Elsőként az írásban el őre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy írásban előre jelentkezett Gál Zoltán az MSZPből, Kontrát Károly a Fideszből, Tóth Gyula az MSZPből, Gémesi György az MDFből és Lezsák Sándor független képviselő. Ebbe n a sorrendben adom meg a szót, először Gál Zoltán képviselő úrnak, az MSZPből. DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Én is azzal szeretném kezdeni, mert nagyon nagy jelentőséget látok ebben, amit már az államtitkár ú r említett, nevezetesen, hogy a polgárőrséget egyfajta társadalmi szükséglet hozta létre. Miért tartom ezt rendkívül fontosnak? Azért tartom ezt rendkívül fontosnak, mert ha visszaemlékszünk a nyolcvanas évek végére, a kilencvenes évek elejére, amikor is r obbanásszerűen érte a magyar társadalmat a bűnözés növekedése, akkor sokakban - és erre időnként a politika is rájátszott - az ilyenkor szokásos reflex erősödött meg, hogy több rendőr és szigorúbb büntetés az, ami erre a helyzetre sikeres választ ad. Lassa n tudatosult a társadalomban az, hogy csak közhatalmi eszközökkel nem lehet ezekre a társadalmi jelenségekre, amelyek a bűnözés kiváltó okai, vagy ami mögötte van, hatásosan reagálni. Ez a felismerés a magyar társadalomban, azt kell mondanom, elég lassan a lakult ki. De éppen a polgárőrség létrejöttében volt egyfajta üzenet a társadalomnak arra nézve, hogy a bűnözés elleni harc, a nagyobb közbiztonság mindnyájunk ügye, és ezen időben beláthatatlan és végtelennek mondható folyamat ellen csakis a társadalmi es zközök, a közhatalmi és a társadalmi eszközök egyfajta egészséges harmóniája biztosít sikert. Tehát a polgárőrség jelentőségét részemről - a konkrét tevékenysége mellett, amely döntően szituációs bűnmegelőzést jelent - abban látom, hogy egyfajta üzenetet h ordozott, és hordoz még ma is a társadalom felé, hogy a harcot csak közös erővel lehet a bűnözés ellen sikeresen megvívni, és ennek a közhatalmi eszközök mellett társadalmi eszközei is kell hogy legyenek. És hangsúlyozom még egyszer, a polgárőrség tevékeny sége még ma is hordoz vagy kifejez egy ilyenfajta társadalmi szükségletet, hiszen még manapság is sokszor előjön a politikusoktól, a közvéleményben is, hogy több rendőrrel és nagyobb büntetéssel lehet a közbiztonságot megteremteni. Tehát itt elhangzott már az is, hogy az elmúlt tizenvalahány évben néhány száz ember spontán mozgalmából egy országos, 70 ezer főt meghaladó társadalmi mozgalom alakult ki, amely nélkül a biztonságunk nem lenne olyan fokú, mint amilyen. (15.40) S felvető dik az, felvetődött már korábban is, hogy lehete ezt a tevékenységet törvénybe foglalni, nem merevítie meg e törvényi szabályozás azt a társadalmi öntevékenységet, társadalmi mozgalmat, amit a polgárőrség hordoz és kifejez. Voltak dilemmák e tekintetben az elmúlt években mind a polgárőrök között, mind a felelős állami szervek között, hogy milyen típusú jogi szabályozással nyúljunk ehhez a kérdéshez. Azt az erkölcsi szükségletet, amit a polgárőrség maga is elég régóta megfogalmazott, hogy szeretné törvényb en látni a tevékenységét, hogyan lehet úgy megvalósítani, hogy - ahogyan mondani szokták - ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket. Itt, az Országgyűlés előtt is
