Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 13 (280. szám) - Határozathozatal a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - MÁRTON ATTILA (Fidesz):
5013 valamennyi politikai párt szabad és demokratikus országot akart építeni, és egyben át kívánt térni a piacgazdaságra. Ennek alapja a magántulajdon. Mára azonban a gazdasági szerkezetváltás Magyarországon megtörtént. Ma már csak olyan vagyonelemek vannak álláspontunk szerint a köz tulajdonában, amelyek az Európai Unió számos államában a nemzeti vagyon részei. Nemzeti érdek fűződik tehát ahhoz, hogy a privatizációt ne folytassuk. Ha megnézzük a nyugateurópai államokat, akkor az állami tulajdon durva aránya 70 – 30, ahol is az állami tulajdon 30 százalék, a magántulajdon pedig 70 százalék. Franciaországban egyébként ez az arány messze eltér ettől, 4050 százalékos az állami tulajdon aránya. Hazánkban 10 százalék az állami tulajdon részesedése a nemzetgazdaságb an. Ez a vállalkozói vagyonra értendő. Számos európai ország felismerte, hogy a stratégiai jelentőségű vállalatokat köztulajdonban kell tartani, így, ahogyan mondtam, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban a közszolgáltató cégek döntő hányada ma közvagyonnak minősül. Egy példával szeretném illusztrálni: Portugáliában a közúti személyszállítással foglalkozó vállalatokat visszaprivatizálták, de ugyanígy jártak el Görögországban is. A magyar gazdaság európai összehasonlításban tehát már ma is túlprivatizált, nincs szükség további magánosításra, nincs szükség sem az állami és önkormányzati tulajdonban lévő kórházak, sem az állami tulajdonban lévő erdők, az autópályák, a kezelésükre létrehozott gazdasági társaságok, sem a Budapest Airp ort Rt., a MÁV, a Magyar Posta, a Magyar Villamos Művek Rt., a Paksi Atomerőmű, a Volántársaságok privatizációjára, mert ezek a nemzeti vagyon részei. A szabályozás két területet fogna át. Felhatalmazást adna az országgyűlési képviselőknek, hogy ha valame ly vagyonelemet ebből a körből ki szeretnének vonni, akkor az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával lehessen ezt megtenni. A másik pedig: vagyonkatasztert, vagyonleltárt készít ez a jogszabály, ez a törvény, amely meghatározza a vagyon körét. Ahol vita van egyébként közöttünk, egyrészről az egészségügyi intézmények, másrészről pedig az állam vállalkozói vagyona. Bízom azért abban, hogy az ország és az emberek mindennapi biztonsága garanciáját meg kell teremtenü nk a nemzeti vagyonról szóló törvénnyel. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, támogassák ezen indítványunkat, és a tárgysorozatbavételhez járuljanak hozzá. Köszönöm, hogy ilyen későn meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Most frakciónként kétperces időkeretben egyegy képviselő felszólalhat. Megadom a szót Márton Attila képviselő úrnak. MÁRTON ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanazt tudom elmondani, mint amit az előttem szóló ké pviselőtársaim (Moraj a kormánypártok padsoraiban.) : méltánytalan ez az eljárás, hogy egy ilyen jelentőségű ügyet több mint tízórás szavazás után vett a Ház napirendjére. Nem csodálom egyébként, hogy tisztelt képviselőtársaim ennyire zajonganak, hiszen ele venükbe tapintott ez a törvényjavaslat; pánikszerű kiárusítása folyik ma a magyarországi, még meglévő jelentősebb vagyontárgyaknak, és ez a törvényjavaslat pontosan azt célozná meg, hogy erre a kiárusításra, bármilyen kormány is legyen majd az elkövetkezen dő időkben, ne legyen lehetősége. Ne legyen lehetősége akkor sem, ha úgy jár, mint a jelenlegi kormány, hogy az elhibázott gazdaságpolitikája eredményeként minden egyes forintra szüksége van, hiszen mármár kritikus méreteket ölt az eladósodottság, a költs égvetési hiány, és valamilyen módon ezekből a bevételekből próbálják a különböző hiánylukakat foltozni.
