Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 12 (279. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4749 valamennyi közéleti tényező értse, hogy egyik oldalról a magyar gazdaság - mint ahogy írja a Financial Times - rendkívül pezsgő módon és dinamikusan fejlődik, nagyon magas növekedéssel, alacsony inflációval, javuló bérekkel, javul ó exportteljesítménnyel; olyan képet mutat a magyar gazdaság, amely - időnként bármennyire is csúfondárosan szólalnak meg ellenzéki képviselők - mégiscsak közel áll ahhoz a képhez, amit Kóka miniszter úr szokott leírni, hogy bizonyos országok, legalábbis a növekedés tekintetében, irigykednek a magyar teljesítményre. Ez áll az egyik oldalon, mert ez mind a gazdaságról szól. Van persze még egy oldala a magyar gazdaságnak: ez a költségvetés oldala. Úgy emlékszem, hogy a magyar parlament túlnyomó többsége támog atta a kormányt abban, hogy autópályákat építsünk; úgy emlékszem, hogy a magyar parlament túlnyomó többsége támogatott bennünket abban, hogy 13. havi nyugdíj legyen; úgy emlékszem, hogy a magyar parlament túlnyomó többsége - talán az MDF kivételével - támo gatta a száznapos programokban foglalt családi támogatási átalakítást, annak érdekében, hogy növeljük a családi pótlékot, hogy bevezessük a 13. havi családi pótlékot. Azért döntöttünk így közösen, és tudtuk, hogy a költségvetésből fogjuk fizetni, mert azt mondtuk, hogy bízunk abban a magyar gazdaságban, amely ezek szerint ilyen tempóban növekszik, és ez a növekvő gazdaság meg fogja termelni azokat a jövedelmeket már középtávon, amely jövedelmekkel együtt a magyar gazdaság újra egyensúlyban lesz. Azt mondom, hogy azoknak volt igaza, akik azt mondták, hogy erős gazdasággal finanszírozható ez a társadalmi és gazdasági program, és érdemes az átmeneti feszültségeket is vállalni, mert az ország lakossága azt mondta és azt üzente, hogy szeretnénk részesedni a rends zerváltás hétköznapi gyümölcseiből is; ezeket a gyümölcsöket meg kellett osztani sokakkal, lehetőség szerint mindenkivel, és nem szabad engedni, hogy ezek gyümölcsök csak keveseket illessenek - ezért csináljuk ezt a gazdaságpolitikát. Teljesen természetes, hogy mindig van döntés; megígérjük a szegedieknek, hogy építünk autópályát, volt ilyen ígéret ’98ban, aztán el lehet dönteni, hogy felépítjüke ezt az autópályát - nézek Botka polgármester úrra , vagy csak beszélünk róla. ’98 és 2002 között az akkori ko rmány úgy döntött, hogy ugyan megígérte, de nem építette - ez az egyik lehetséges politika; 2002ben Medgyessy Péter kormánya és személy szerint Medgyessy Péter miniszterelnök úr azt mondta, hogy megígértük, és akkor is fel fogjuk építeni ezt az autópályát , hogyha ez egyébként költségvetési feszültségeket fog jelenteni, mert ez az autópálya hoz majd erőt ebbe a térségbe, ez az erő hoz majd gazdasági növekedést, teremt majd munkahelyet, ennek jövedelméből pedig majd csökkenni fog a hiány. Aki látta Szegedet múlt héten szombaton, ha látta azt a boldogságot, amiben az a város és az a környék úszott, akkor pontosan tudja, hogy az emberek túlnyomó többsége azt a politikát támogatja, amely autópályát épít, és nem azt a politikát, amely csak beszél az autópályaépí tésről, azt meg végképp nem, amelyre Varga Mihály tett javaslatot pár héttel ezelőtt, hogy lassítsuk az autópályaépítést. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem mondott ilyet!) Autópályát fogunk építeni, mert ez a helyes politika. (Taps a kormánypártok p adsoraiban.) Az autópályaépítés szükséges, de önmagában természetesen nem elégséges feltétele annak, hogy a magyar gazdaság virágozzék; aktív, a hazai vállalkozásokat fejlesztő és támogató politika kell. Az elmúlt hónapokban nagyon sokat vitatkoztunk azon , hogy e tekintetben milyen az egyes kormányok teljesítménye. Úgy látom, hogy a ’98 – 2000 közötti kormány névadásban remekelt - a Széchenyitervre gondolok , de igazából a programok tekintetében a 2002t követő időszak nagyon jelentős eredményeket hozott, olyan eredményeket, amelyek számokban kifejezve többszörösen meghaladják az 1998 – 2002 közötti időszak támogatáspolitikáját és fejlesztéspolitikáját. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van!) Szeretnék itt számokat mondani - csak azért, hogy ne mo ndhassák azt, hogy egyszerűen politizálunk, és nem próbálunk meg a tényekre kitérni , hogy mennyi támogatást kaptak a hazai vállalkozások: ’98 – 2002 között 50 milliárd forintot, csak az elmúlt három évben, azaz 2005ig számolom csak, ennek több mint másfél szeresét, 82 milliárd forintot. Hitelkonstrukcióban összesen
