Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 6 (277. szám) - A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. SIMON MIKLÓS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár:
4713 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló törvényjavaslat parlamenti vitájának értékelésem szerint legfőbb eredménye az, hogy ez a nyugdíjprogram minden oldalról támogatá st kapott. A szakbizottsági vitákban is csupán egyetlen tartózkodó szavazat született. Végighallgatva azonban az ügy súlyának megfelelően hosszúra elnyúlt vitát, az a benyomásom, hogy az egységes támogató álláspontot bizonyos oldalakról olyan felhangok kís érték, amelyek méltatlanok a nyugdíjastársadalommal szemben. Én azonban a tényektől többszörösen elrugaszkodott megállapításokkal - mint például hogy ki vezette be a 13. havi nyugdíjat, ki törölte el és állította vissza a méltányossági nyugdíjemelés intéz ményét - nem kívánok foglalkozni. Azt gondolom, az érintett képviselők jól tudják, hogy mikor és milyen törvényeket hozott a tisztelt Ház. A nyugdíjasok pedig nem szenvednek memóriazavarban, ők konkrét tapasztalataik révén élik meg a tényeket. Tisztelt Ház ! A vitában lényegében egyetlen konkrét nyugdíjszakmai kérdés merült fel, de örvendetes, hogy jó néhány hozzászólás tágabb aspektusból közelítve a demográfiai öregedés, a generációk közötti egyensúly, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának stratégiai kérdés eibe ágyazva üdvözölte az Idősügyi Tanács által egyhangúlag támogatott nyugdíjkorrekciós javaslatokat, azok ütemezését. Az özvegyi nyugdíjrendszer ellentmondásait feszegető konkrét szakkérdéseknek - amelyeket Béki Gabriella képviselő asszony vetett fel, és szakmai érveivel valóban nehezen lehet vitatkozni, hiszen biztosítási rendszerről van szó - és a valóban koherens özvegyi rendszernek az elhunyt személy biztosítási teljesítményén kellene alapulnia, és egységes mértékűnek kellene lennie. De az özvegyi ren dszerben a mi viszonyaink között még a tiszta biztosítási szempontok mellett is a szolidaritási elvet is kénytelenek vagyunk figyelembe venni, hiszen az 50 százalékos, igen alacsony özvegyi nyugdíjban részesülők túlnyomó többsége nagyon idős, több gyermeke t felnevelő nő, aki emiatt más ellátással nem is rendelkezik. Jelezni szeretném, hogy az özvegyi nyugdíjrendszer komplex korszerűsítése még nem fejeződött be, ezt az egységesség irányába folytatnunk kell. Ez azonban a korrekciós csomagon túlmutató kérdés. Tisztelt Ház! Röviden szeretnék reflektálni a több képviselő által felvetett vitakérdésre is. Sokan számon kérték, hogy miért csak most foglalkozunk a nyugdíjarányok korrekciójával, miért nem tettük ezt meg az elmúlt években, és miért nem valósítjuk meg 20 06ban egy ütemben, miért toljuk át az egyes lépéseket az elkövetkezendő évekre. Éppen erről szólt az előző felszólaló is. Szeretném jelezni, hogy már évek óta elemezzük a nyugdíjakban felhalmozódott belső aránytalanságokat, többféle intézkedési javaslat k idolgozására került már sor korábban is. Az Országgyűlés az uniós csatlakozási folyamatban a 78/2003. számú országgyűlési határozatában kérte fel a kormányt a nyugdíjak belső aránytalanságait korrigáló javaslatok kidolgozására. A korrekció a legnehezebb sz akmai feladat, mert azt egyénekre lebontva nem lehet kivitelezni, az eltérő csoportátlagok pedig elfedik az egyéni aránytalanságokat. Ezek részletes elemzése időigényes, és ebben a kérdésben a legérintettebbekkel, magukkal a nyugdíjasszervezetekkel, azok képviselőivel, az Idősügyi Tanáccsal is többször egyeztetéseket folytattunk, mert csak konszenzuson alapuló javaslatot kívántunk a tisztelt Ház elé terjeszteni. (19.20) A másik ok, hogy a MedgyessyGyurcsánykormányok eredeti programjának megvalósítására, illetve a többletjuttatások finanszírozhatóságára is tekintettel kellett lennünk. A jelenlegi ciklus alatt az éves nyugdíjemeléseken túl a 20 százalékos özvegyi nyugdíjmérték emelésével, a négyéves ütemezésben végrehajtott 13. havi nyugdíj bevezetésével és a méltányossági nyugdíjemelés visszaállításával évente átlagban mintegy 40 ezer millió forint többletjuttatást nyújtottunk az idős embereknek. Ezen külön intézkedések 2006. évi forrásszükséglete együtt meghaladja a 200 milliá rd forintot. Az intézkedések reális megvalósíthatósága éppen a kifogásolt fokozatos végrehajtásban, azaz az ütemezésben rejlik. 2006ban a szokásos nyugdíjemelésen túl - hangsúlyozom, a rendes, januári
