Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 6 (277. szám) - A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
4701 Egyeté rtek viszont azzal a javaslattal, hogy a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése és közzététele közötti, szándékaink szerint egyre rövidülő időben a felszámolót illessék meg az ideiglenes vagyonfelügyelő jogosítványai az adósi visszaélések elkerü lése érdekében. A törvényjavaslat garanciális jellegű szabályai azok, amelyek a felszámolókkal kapcsolatos szakmai követelményeket, feltételeket és összeférhetetlenségi szabályokat állapítják meg. Álláspontom szerint ezért nem támogatható ezen rendelkezése k kormányrendeletbe, illetve etikai szabályokba utalása. Egyetértek viszont azzal a szigorító jellegű módosító javaslattal, amely nemcsak akkor nem teszi lehetővé a felszámolók névjegyzékébe való felvételt, ha az adott gazdasági társaságnak lejárt köztarto zása van, hanem akkor sem, ha azt folyamatosan, meghatározott részletekben teljesíti. Ugyancsak fontos része a törvényjavaslatnak, hogy a társasági jog rekodifikációjával összhangban megteremti a gazdasági társaságok vezetőinek a hitelezőkkel szembeni, mag ánvagyonukra is kiterjedő polgári jogi felelősségét. E felelősség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a fizetésképtelenség bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és emiatt a társasági vagyon csökkent. E körben külön is hangsúlyozandónak tartom, hogy a törvényjavaslat vezető tisztségviselőnek minősíti az úgynevezett árnyékvezetőt, vagyis azt a személyt is, aki jogi értelemben ugyan nem volt vezető tisztségviselő, de ténylegesen meghatár ozta a gazdasági társaság vezetését. Megint csak köszönöm Kovács László képviselő úrnak az eljárást pontosító módosító javaslatait, amelyek arra irányulnak, hogy egyértelmű legyen, mely szerint a felelősség megállapítása iránti pert a felszámolás ideje ala tt lehet megindítani, a marasztalási perre vonatkozóan pedig az eljárás során vagy annak lezárását követő 90 napos határidőn belül lehet keresetlevelet benyújtani. Ha a megállapítási perben nincs jogerős döntés a felszámolási eljárás lezárásáig, akkor a ha táridő számítása a jogerős döntéstől kezdődik. A törvényjavaslat leginkább vitát kiváltó rendelkezése a zálogjogosult hitelezők helyzetét érinti. A hatályos szabályozás ugyanis csak a zálogtárgy értékesítéséből befolyt és az értékesítés költségeivel is csö kkentett vételár 50 százalékára biztosít külön kielégítési jogot a zálogjogosult hitelezőnek. Ezzel aránytalanul korlátozza jogaikat, lerontva a zálogjog dologi jellegét. A hitelezők a zálogjog igénybevételekor elsősorban éppen az adós fizetésképtelensége esetére kívánnak kedvező pozíciót biztosítani maguknak. Ha a zálogjog alapján külön kielégítési joguk korlátozott, akkor túlbiztosítást követelnek meg, például 200 százalékos fedezetet, vagy a zálogjog helyett más jogi megoldásokat - tulajdonjog fenntartás a, óvadék és a többi - alkalmaznak. Ezek nehezítik a hitelhez jutást, és rontják az adós jogi pozícióját. A módosítás célja a zálogjogosultak felszámolási eljáráson belüli, meghatározott költségekre tekintettel korlátozott külön kielégítési jogának megtere mtése. Ennek nyomán kedvezőbb hitelnyújtási feltételekre, olcsóbb hitelre számíthatnak a vállalkozások. Ne felejtsük el, hogy nem az a cél, hogy a sikeres felszámolási eljárások számát növeljük, hanem az, hogy az életképes gazdálkodó szervezetek például hi tel igénybevételével lehetőséget kapjanak a további működésre. Egyetértek az előterjesztő képviselőjeként azokkal az észrevételekkel, amelyek jelzik, hogy ha vagyont terhelő zálogjogot létesítettek az adós vagyonára, akkor a törvényjavaslat szerinti szabál yozás lényegében azt eredményezné, hogy az egész vagyon a zálogjogosult hitelező kielégítését tenné csak lehetővé. Ezt elkerülendő támogatandónak tartom azt a javaslatot, hogy ha az adós vagyonát vagyonterhelő zálogjog terheli, akkor arra a törvény jelenle g hatályos rendelkezéseinek megfelelő 50 százalékos szabály vonatkozzék. Egyéb esetekben viszont a zálogjogosult hitelezőkre a törvényjavaslat szerinti szabályok bevezetése szükséges annak érdekében, hogy megfeleljenek az európai szabályozási gyakorlatnak is és az úgynevezett Basel IIelvárásoknak is. Kétségtelen azonban, hogy az átállás ezekre a rendelkezésekre hosszabb felkészülési időt igényel. Támogatandónak tartom ezért azt a javaslatot, amely a törvényjavaslat hatálybalépésénél
