Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 5 (276. szám) - Az országos fejlesztéspolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. BARÁTH ETELE tárca nélküli miniszter:
4487 kiegyensúlyozottan fejlődni, nekünk kellene előbb eljutni egy olyan szintre, hogy tudjunk segíteni. Azt gondolom, hogy pillanatnyilag segítségre szorulunk, ezért aztán ez nem egy duplifikáció, és nem egy felesleges beillesztés ide. Sajnálatos módon ez nem hallgattatott meg. Annak örülök, hogy a 2. pontban… - már csak akkor fogom sajnálni, ha egyet alszom rá, és visszavonom a támogatott módosítókat, mert én ezt nagyon fontos dologna k tartottam, hogy a régióban játszott jövőbeni szerepünket bizony értékeljük fel, és a régióban mi mindig nagyon fontos szerepet játszottunk, gondoljunk csak arra az időre, amikor a szürkemarhát micsoda csordákban hajtottuk nyugatra, és milyen híresek volt unk benne. Amikor ez a koncepció arról beszél, hogy milyen hungarikumokkal rendelkezünk, akkor jó erre is emlékezni, hogy bizony ez a hungarikum nálunk létezik még most is, és bizony erre tudnánk alapozni. A 4. pontban: az együttműködésben rejlő lehetősége k helyett, azt gondolom, sokkal helyesebb, ha mondom, hogy felismerve a határokon átnyúló együttműködés lehetőségeit. Mi mindig egy picit elrejtjük, picit megpróbáljuk körbefogalmazni, picit megpróbáljuk másképp értelmezni. Nem a rejlő lehetőségeket, hanem az együttműködés lehetőségeit ki kell használni. Azt gondolom, hogy ezeket a lehetőségeket az elmúlt tizenöt évben nem használtuk ki. Hogy egyetlenegy példát mondjak önöknek: nagyon sok út érkezik úgy a határhoz, hogy nyugodtan lehetne átmenni a másik fel ére - nem nyitottunk kishatárátkelőket, Jánossomorja és Andau között nincs ilyen kishatárátkelő. Nagyon sokat könnyítene az embereken. Azt gondolom, hogy ezeket mindmind meg kellene valósítani. Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, hogy ezen javaslat kapcs án megérdemelte volna maga a fejlesztési koncepció és maguk a képviselők is, hogy erről hosszabban és részletesebben lehessen beszélni, és bizony néhány olyan törvényhez vagy létező más jogszabályhoz próbáljuk illeszteni, amelyhez, valljuk be egész őszinté n, nem biztos, hogy minden esetben passzol ez a koncepció, amelyik legalábbis megfogalmazásában, céljaiban, elképzeléseiben sok esetben támogatható, de sajnálatos módon magában a kifejtésében, a melléklet részében nem egyszer az köszön vissza, hogy bizony csak arról beszélünk, hogy fenntartható fejlődés, de arról a környezetről, amelyik megakadályozza a maga lobbitevékenységével a fenntartható fejlődést, a gyakorlatban már nem tudjuk kifejteni. Ezeket az akadályokat fel kellett volna tárni, mert ebből az fo g következni, hogy egy idő után azt fogják mondani, hogy na és akkor mi van, ha fenntartható fejlődés, beszélünk róla, és majd egészen mást tudunk csinálni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megkérdezem, hogy kíváne még vala ki felszólalni a részletes vita során. (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Így a részletes vita egészét lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Baráth Etele miniszter úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. A miniszter ur at illeti a szó. DR. BARÁTH ETELE tárca nélküli miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy a mostani utolsó rend szerint a részletes vita lezárásakor szólunk utoljára, és nem lesz az általános vita lezárásakor ismételten időnk, módunk, lehetőségünk. Úgyhogy engedtessék meg, hogy egy kicsit összefüggéseiben válaszoljak az általános vitában elhangzottakra is és arra, ami ma itt elhangzott. Először szeretném megismételni azt a meggyőződésemet, hogy az országos fejlesztéspolitikai k oncepció ennek az elmúlt másfél évtizednek bár nem elég gyakorlati, de mégiscsak legjelentősebb országgyűlési határozattervezetét jelenti. Kétségtelen, hogy sok gond van az Unió eljárási rendjében, az alkotmányozási folyamat megakadásában, sok gond van pil lanatnyilag a költségvetési szerkezet kialakításában, de mint mindig ilyenkor az Unióban, egy jobb megoldás felé született meg a közös akarat. És én most is ebben bízom, tehát bízom abban, hogy ez az országos fejlesztéspolitikai koncepció, túl azon, hogy M agyarországnak erre nagy szüksége van saját fejlődése érdekében, rendelkezni fog olyan anyagi háttérrel is, amit az Európai Uniótól kapunk; és mint ma az egyik
