Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 5 (276. szám) - Erdész Zoltán (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Verseny liberális módra” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter:
4416 Köszönöm szépen, miniszter úr, hogy be tetsz ett jönni dolgozni. Önök kiküldtek több millió oktatási azonosító számot tartalmazó kártyát a diákoknak és a tanároknak. Senki nem érti, hogy miért. Miért próbálják így időben halogatni a diákigazolványtendert, miért nem a diákigazolványok fogják tartalma zni ezeket a számokat? Bizonyára emlékszik, egy évvel a ’98as választások előtt ön két, akkor még ismeretlen vállalkozót juttatott zsíros állami megbízáshoz. A Sulinetszerződést egy Elender nevű kis céggel kötötte meg, míg a diákigazolványszerződés a cs elesen Állami Nyomdának nevezett magánnyomdának jutott. Mindkét szerződés közös jellemzője volt, hogy felbonthatatlan, és túlnyúlt a következő kormányzati cikluson. Azóta mind az Elenderhez köthető Kóka János, mind a miniszterelnök üzletfele, Erdős Ákos a leggazdagabb száz magyar klubját gyarapító milliárdos lett. Ugyan 2002 decemberével felmondhatta volna a diákigazolványszerződést, nem tette. Kivárt az alkalomra. Az alkalom eljött, ismét a választásokat megelőző évben vagyunk. Ön most ismét szerződni kív án diákigazolványügyben. Ismét öt évre, és ismét megjelent Erdős Ákos. A diákigazolvány- és a Sulinetügyben már kétszer indított eljárást a Gazdasági Versenyhivatal versenykorlátozás miatt. Most ismét csak egyetlen versenyző van. A tárgyalások a diákigaz olványról csak egy céggel folynak. Az egyetlen ajánlattevő mögött pedig felsejlik Erdős Ákos milliárdos alakja. Mivel a sok pénznél már csak a több pénz a jobb, így a diákoknak is nagyobb áldozatokat kell vállalniuk a luxusbaloldal gazdagodásáért. A benyúj tott ajánlat szerint háromszorosára nőhetnek a diákigazolványárak, 1600 forint helyett 5000 forintba kerülnének a megtett ajánlat szerint a felsőoktatási és 360 forint helyett 1305 forintba a közoktatási diákigazolványok. Miniszter Úr! Milyen versenynek t ekinti ön azt a helyzetet, ha csak egyetlen versenyző van? Milyen diákigazolványárakat tekint ön (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) még elfogadhatónak? Miért válnak botránnyá az ön informatikai projektjei? Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Magyar Bálint miniszter úrnak. DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A diákigazolványokra kiírt verseny egy nyílt hirdetmény közzétételé vel induló közbeszerzési eljárás volt, amelyre korlátozás nélkül jelentkezhettek a pályázók. Tavasszal ezt a kiírást a Gazdasági Versenyhivatal előzetes jelzése alapján visszavontuk, mert rövidnek találta a kiírás idejét. Hárman jelentkeztek ekkor rá. Újra kiírtuk egy jó néhány hónapos, féléves késéssel, és erre egész hosszú idő állt rendelkezésre. Ugyanaz a három cég jelentkezett szintén erre a kiírásra, mint tavasszal. A három jelentkező közül egyet alkalmatlannak minősített a zsűri, majd akit alkalmatlan nak minősítettek a három közül, az a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult. 18 pontban kérdőjelezte meg az eljárást. A Közbeszerzési Döntőbizottság 17 pontban igazat adott az eljáróknak, a kiíróknak, mármint a kiírást lebonyolító Educatio Kht.nek. Az eg y pont, amiben nem adott igazat, az volt, hogy még egy résztvevőt a Közbeszerzési Döntőbizottság kizárt a versenyből, maradt egyetlenegy résztvevő, akivel le tudjuk bonyolítani ezt az eljárást. Ennél nyíltabb eljárást nem tudunk bonyolítani, mint hogy már másodszor írjuk ki ezt a pályázatot, és gyakorlatilag korlátlan a részvétel lehetősége. Ha ön, képviselő úr, nem tudja, hogy mire jó az egységes oktatási azonosító szám, akkor látogasson el az OM honlapjára - kevés az idő, hogy ezt kifejtsem , ahol egy 304050 oldalas anyag áll rendelkezésre, mint ahogy rendelkezésére állt az iskoláknak is, ami mindezt elmondja. Az a funkciója, mint mondjuk, a tajszámoknak az egészségügyben, egy azonosító szám. Természetesen nem választási ciklushoz kötjük az ilyen szerz ődéseknek vagy pályázatoknak a kiírását, hanem akkor, amikor megérett az idő rá, és a technikai fejlődés átalakult úgy, hogy meg kell tenni ezeket a lépéseket.
