Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 5 (276. szám) - Lázár Mózes (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Három és fél év szocialista kormányzás után sikerült azt elérnie a Medgyessy-Gyurcsány-kormánynak, hogy immáron maga a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc is éhséglázadást vizionál” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
4386 luxusbaloldal csak beszél, addig az államadósság, a munkanélküliség, a költségvetés hiánya és az államilag szabályozott árak - úgymint a villany és a gáz ára - nőttönnőnek. Kérdéseim ez ek után tisztelt miniszter úrhoz a következők. Miért él másfél millió ember Magyarországon szegénységben, ha kirobbanóan sikeres az ország? Hova teszi a Gyurcsánykormány azt a rengeteg sok pénzt? 400 ezer embernek nincs munkája jelenleg Magyarországon. Mi ért olyan elégedett mégis magával Gyurcsány Ferenc és az ország jelenlegi vezetői? Mondjon, tisztelt miniszter úr, egykét hibát, amit talán mégis elkövettek, hogy ilyen kilátástalan helyzetbe került ez a sok ember! Kérem, hogy kérdéseimre őszintén válaszo ljon. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) (14.40) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. A képviselő úr interpellációjára Veres János pénzügyminiszter úr válaszol. Öné a szó, miniszter úr. DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisz telt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr által elmondottak meglehetős kuszaságot mutatnak a helyzet értékelésében, mármint a valóságos helyzet értékelésében, és néhány ponton szeretném elsőként kiegészíteni, kiigazít ani a képviselő úr által elmondottakat, mert sajnos ezek nem nagyon állják meg a helyüket a valóság mérlegén, képviselő úr. Képviselő úr, ha az elmúlt öt év növekedési adatát nézzük, akkor a visegrádi országok közül Magyarország az, amelyik a leggyorsabban növekedett a keleteurópai régióban, ahogyan mondtam, a négy visegrádi ország összehasonlításában. Ezért rendkívül sajnálatos, hogy a képviselő úr a statisztika ama klasszikus idézési hibáját elköveti, mely szerint az önnek tetsző adatot idézi, ugyanakkor tendenciákat, folyamatokat meg nem nagyon vesz figyelembe. Ha egy másik mutatószámot megnézünk, a szezonálisan kiigazított munkanélküliségi rátát, akkor az EU25öknél ez 8,5 százalék, Csehországban 7,9, Lengyelországban 17,6 százalék, Szlovákiában l6,2 s zázalék, Magyarországon 7,3 százalék volt. Ha most azt is megnézzük, képviselő úr, hogy az elmúlt három évben Magyarországon mennyi új munkahely létesült, akkor ez hozzávetőlegesen 370 ezer, ha megnézzük azt, hogy eközben megszűnt nagyjából 330 ezer munkah ely, akkor az a 40 ezer többlet valóságos többletmunkahely. Ha a képviselő úr állításaival szemben még azt is megnézzük, hogy egyetlenegy olyan eset sem volt, képviselő úr, mint amire ön hivatkozik, nevezetesen, amikor Magyarországot téves vagy félrevezető adatszolgáltatás miatt az Európai Bizottság vagy annak bármely szervezete megfeddte volna; a képviselő úr rosszra hivatkozik, vagy rosszul értette, vagy szándékosan elferdíti a valóságot. Tény és való ugyanakkor, hogy volt elszámolási vitánk, és voltunk v itában az Európai Unióval. Meggyőződésem szerint egy helyes szakmai vita bontakozott ki, melynek eredményeképpen, ahogyan azt önök is tudják, és figyelemmel kísérhették, korrigáltunk bizonyos számokat úgy, hogy az megfeleljen az Eurostat követelményeinek. Egy dolgot nem korrigáltunk, és nem is kívánunk korrigálni: Magyarország felzárkózása a legfontosabb célunk úgy, hogy eközben nem mondunk le az autópályaépítésről, nem mondunk le arról, hogy Magyarország folyamatosan - ahogyan az elmúlt hét évben - gyorsa bban növekedjen, mint az Európai Unió átlaga, és gyorsabban zárkózzon föl az európai átlagokhoz, mint a környező országokban ez lezajlik. Képviselő úr, tehát azt tudom mondani, hogy ez a folyamat, amelyet fönn kell tartanunk a későbbiek során is, é s ha már azt kérdezte, hogy mi az a hiba, amit elkövettünk, akkor egy hibát valószínűleg elkövettünk az elmúlt három évben. A hiba pedig talán úgy fogalmazható meg, hogy hittünk abban, hogy lehet együttműködni az ellenzékkel, mert az ellenzéknek is vannak olyan céljai, amelyeket nemzeti célként a kormánnyal közösen megvalósítani gondol.
