Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 5 (276. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
4369 …mellé kell tenni azt, hogy hogyan… ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Kérem, fejezze be! DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : …milyen áldozatok árán. Köszönö m szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Ahogy jeleztem, ötperces időkeretben van mód a miniszterelnök úr felszólalására reagálni. A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából Eörsi Mátyás frakci óvezetőhelyettes urat illeti a szó. DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége liberális párt támogatja azt az álláspontot, amelyet a kormány és a miniszterelnök úr kifejtett a hét végén, és azt is, ami itt elhangzott. De engedjék meg, hogy azzal kapcsolatban, amit az Európai Unióban tapasztalunk, egy új mozaikszót javasoljak használatba venni, ez pedig a PEP, páneurópai populizmus, amelyet tapasztalhattunk már a holland és a francia népszavazás során; sajnálattal látom, hogy elérte az Egyesült Királyságot is. Tisztában vagyunk azzal, hogy az Európai Unió nemzetállamok szövetsége, ezért az Európai Unió kormányai elsősorban saját választóiknak tartoznak felelősséggel, arra a költségvetésre figyelne k, saját polgáraik adóira figyelnek leginkább. Ugyanakkor mégis úgy látom, hogy az Európai Unió egyes vezetői egyre inkább elfeledkezni látszanak egy nagy közös európai projektről. Amennyiben képviselőtársaim figyelemmel kísérik az európai vitákat, egy érd ekes dolgot láthatunk: mintha az európai költségvetési viták pont a fordítottjai lennének annak, mint amit a nemzeti parlamentben folytatunk. Itt a nemzeti parlamentben, amikor a költségvetésről beszélünk, minden frakció, a liberálisokat kivéve, csak arról beszél, hogy lehetne még több pénzt kivenni a költségvetésből. Arról azonban kevesen szólnak, hogy kérem szépen, ez az adófizetők pénze, ezt be is kell szedni valahogyan. Az Európai Unióban ez pontosan ennek a fordítottja. Nem beszél senki se a közös euró pai projektekről; nem beszél arról senki, hogy ezek a pénzek hogyan hasznosulnak; mindenki csak arról beszél, hogy ez mennyibe kerül a befizető tagállamoknak. A nagy befizetők, Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország, úgy látszik, elfelejtik, hog y mennyit segített nekik az, amikor Spanyolország, Portugália, Írország, Görögország gazdasági talpraállításához hozzájárultak. (13.30) Tudnunk kell tehát, tisztelt Országgyűlés, hogy az a költségvetési vita, ez a kohéziós alap, amelyet most meg kíván Ton y Blair vonni tőlünk, nem holmi segélyezés, ez nem egyszerűen egy befizetés, hanem arról van szó, hogy milyen közös európai projekteket akar az Európai Unió megfinanszírozni, ami nemcsak nekünk, Magyarországnak vagy a most belépett országoknak, hanem mind a 25 tagállamnak a javát szolgálja. Mert ha Magyarországon autópályák épülnek, és ezzel kapcsolatban Magyarországon az üzleti világ fellendül, az nemcsak a magyaroknak, hanem a briteknek is, a németeknek is, a hollandoknak is jó. Szeretném a figyelmükbe aj ánlani azt az egészen egyszerű gondolatot, hogy jelentkezzék az az európai uniós vezető, állam- vagy kormányfő, tegye föl a kezét, aki úgy gondolja, hogy saját országa sikeresebb, eredményesebb lehet akkor, ha az Európai Unió egésze nem sikeres és nem ered ményes. Garantálom önöknek, hogy egyetlenegy ilyen ország nem fog jelentkezni. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország jól teszi, hogyha kőkeményen föllép saját érdekei mellett, mint ahogy azt a kormány a hét végén tette, és mint hallottuk, tenni szándékozik. Ugyanakkor
