Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 5 (276. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
4365 reménytelenség, és együtt van a remény. Most azok a viták, amelyeket folytatunk az Európai Unióval, mind arról szólnak, ha Európában valóságo san békét, valóságosan biztonságot szeretnénk, akkor ennek a legfontosabb útja, hogy szűkítjük azt a távolságot, amely Európa keleti, délkeleti felét elválasztja a fejlettebb Nyugattól. Ez a vita fő tárgya, hogy nem elég beszélni az egységes Európai Unióró l, mert számunkra az egységes Európai Unió nem szimplán a határok nélküli Európa, hanem a hétköznapokban nyugalmat, biztonságot, azonos életlehetőségeket és életfeltételeket biztosító Európa. Magyarország Európa védőbástyája volt évszázadokon keresztül. Ma gyarország beszorult a latin nyelvű Európa és Bizánc közé. Magyarország polgári fejlődése sok oknál fogva megrekedt, félbeszakadt, lemaradt. Ennek részben egyébként éppen az az Európa volt haszonélvezője és azok az európai országok, amelyek mind ez idő köz ben egy nagyon intenzív gazdagodáson, polgári demokratikus fejlődésen mentek keresztül. Magyarország be kívánja hozni a lemaradását; de nemcsak Magyarország, hanem az egész keletközépeurópai régió. Nemcsak önmagunkért vagyunk felelősek, hanem felelősek v agyunk lengyelekért, csehekért, szlovákokért, horvátokért. Itt egy egész régió dolgáról beszélünk. Felelősek vagyunk románokért és bolgárokért. Felelősek vagyunk a határon túl élő magyarokért is. Sokkal több ez, mint egyszerűen egyetlenegy ország küzdelme önmagáért. Ez egy régió küzdelme azért, hogy az egységes Európa ne egyszerűen írott malaszt legyen. Arról szól, hogy az egységes Európa hétköznapjaink minden pillanatában ott legyen, mert nem akarunk másodosztályú európai polgárok lenni. Lehet, hogy többse bességes Európa létezik, mint ahogyan más és más országok csatlakoztak a közös európai valutát bevezető országok csoportjába, és más és más országok csatlakoztak a Schengen szabályait bevezető európai együttműködésbe, ez ebben az értelemben már ma is többs ebességes Európa. (13.10) De a több osztályú Európából - ahol vannak első és másodosztályú, netán harmadosztályú polgárok, ahol az egyiknek több, a másiknak kevesebb jár - nem kér Magyarország, ezt vissza fogja utasítani. Természetesen mindig vitatkozni fo gunk a költségvetés nagyságán. Ez a költségvetés ahhoz képest, hogy milyen sok vitát vált ki, egyébként egy meglehetősen kis költségvetés. Bruttó nemzeti jövedelmünk alig több mint 1 százalékát tartalmazza az európai költségvetés. Ha úgy tetszik, Brüsszel az 1 százalékos Európa, a 99 százalékos magukban az európai tagországokban van, mert mi döntünk a nemzeti jövedelmünk 99 százalékáról. Az alapkonfliktus nagyon világos: az Európai Unió jó néhány tagországa éppen akkor akarja csökkenteni az Unió költségveté sét, amikor többen lettünk, 15ből 25en lettünk, és amikor egyre több célt tűzünk ki magunk elé mint megoldandó feladatot. Itt van a globalizáció egész kihívása, itt van az európai versenyképesség erodálása, közben nem egyszerűen mezőgazdasági, hanem vidé kfejlesztési politikáról tárgyalunk, új lendületet szeretnénk adni az európai kutatás- és fejlesztéspolitikának, egységesíteni kívánjuk határőrizetünket, határigazgatásunkat, és folytathatnám a sort. Több ország - és további kéthárom ország vár bebocsátás ra , több cél, s mindez kevesebb pénzből? Nyilvánvalóan hatalmas konfliktus van ebből. Az egyik oldalról határozott nemzeti elkötelezettséggel rendelkező politikusként azt mondom, hogy Magyarországnak nem érdeke támogatni az európai uniós költségveté s csökkenését, de ehhez azért valamit hozzá kell tenni: nem az az első számú érdek, hogy papíron milyen számok vannak, hanem az, hogy mennyi pénzt tudunk hazahozni. Láttunk mi már olyan európai költségvetést, amely a számokban jól mutatott, de Brüsszel átl áthatatlan és áthatolhatatlan sűrűségű dzsungelén ember volt a talpán, aki át tudta magát küzdeni, és a költségvetés papírszámaiból nagyon nehezen lett a hétköznapi életet átalakító valóságos euró és valóságos forint. Ezért a költségvetés nagysága mellett van még egy egyenrangúan fontos feltétel, hogy úgy alakuljon ezen közös forrásokhoz való hozzáférés szabályrendszere, hogy ne kelljen úgy érezni valamennyi országnak és valamennyi pályázónak, könnyebb átjutni a tű fokán, mint eljutni a közös
