Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 1 (275. szám) - Az ülésnap megnyitása - A száz lépés program megvalósításáról szóló beszámoló, valamint a száz lépés program megvalósításáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP):
4294 képviselők, mint például én is, aki a délborsodi régió számos hátrányos helyzetű településének vagyok a képviselője, és tudom, hogy ez milyen probléma megoldását jelenti egyes településeken. Nem beszélve arról, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket az önkormányzatok más forrásból, saját for rás nem állván rendelkezésre, nem tudnak megoldani. Ez hozzájárul a települési rend és tisztaság megteremtéséhez, tehát ez is egy olyan lépés a 101ből, ami kis lépés ugyan, de nagyonnagyon sok ember számára jelent megoldást, ha átmenetileg is. Köszönöm s zépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Csáky András képviselő úr, MDF. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Kárpáti képviselő asszony igen nagy átéléssel pró bálta a vitát figyelemmel kísérőket meggyőzni arról, hogy a kormány mennyi mindent tett a magyar lakosság egészsége érdekében. Tudja, kedves képviselő asszony, nekem a gyerekkorom jutott eszembe, amikor az általános iskolában a tanító bácsinak megpróbáltuk magyarázni, és megpróbáltuk vele elhitetni, hogy pedig mi mennyit tanultunk. Azt mondta: fiam, az engem nem érdekel, hanem csak az érdekel, hogy tudsze. Hogy milyen eredmények vannak, azt hiszem, ez az értékmérője egy adott tárcának, egy adott tevékenysé gnek. Ha megnézzük a legutóbbi statisztikai adatokat, azt kell látnunk, hogy sajnálatosan ismét romlik a halálozási statisztikánk, ismételten az a középkorosztály a férfiaknál a szokásosnál is rosszabb helyzetbe került. Örülök, hogy visszajött a miniszter úr, hisz meg tudom ismételni a javaslatomat, ugyanis hiányolta, hogy a tbtörvény átalakítása kapcsán nem alkottunk véleményt. Elmondtam a Magyar Demokrata Fórum álláspontját ezzel kapcsolatban, és egy kérést fogalmaztam meg a kormány felé. Kérem a miniszt er urat, hogy támogassa ezt a kezdeményezésünket. Miután komoly jogértelmezési problémák vannak az alkotmány egészségügyre vonatkozó passzusai és ennek a törvénynek az elfogadható irányultsága miatt, kérjék a köztársasági elnök urat, hogy mielőtt aláírja, gyorsított eljárásban az Alkotmánybíróság jelölje ki számunkra azokat a kereteket, amit ilyen alkotmányos megfogalmazás mellett az átalakítás érdekében meg tudunk tenni. Ezt tényleg őszintén komolyan kérjük, és kérem a miniszter urat, hogy fontolja meg ezt a javaslatunkat. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Hozzászólásra következik TataiTóth András képviselő úr, MSZP. TATAITÓTH ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Választókerületemben évek óta szá mtalanszor hallottam a kritikát: miért azzal foglalkoztok az Országgyűlésben, ami nem a mi problémánk, miért nem a mi gondjainkról beszéltek? Az elmúlt hónapokban valamelyest megváltozott ez a hangulat. Azt mondják az emberek, hogy végre olyan kérdésekről is esik szó a Magyar Országgyűlésben, amely kérdések a mi mindennapi életünket is érintik az egészségügy, az oktatás, a szakképzés területén és sok más területen. Én néhány dolgot a száz lépés program oktatást és szakképzést érintő területeiről szeretnék m ondani, elsősorban az igazságosság, az esélyegyenlőség megteremtése szempontjából. Jól tudjuk, hogy a gyermekek esetében meghatározó az a családi környezet, az a szociális és kulturális háttér, amelyben felnőnek. Ma a magyar oktatási rendszer sajnos ahelye tt, hogy a hátrányokat csökkentené, sok esetben inkább növeli azokat. Itt egy olyan kérdésről van szó, amely nem pusztán az emberszeretet oldaláról közelíthető meg, hanem gazdasági oldalról is, hiszen ha a hátrányos helyzetből induló gyerekek nem tudnak me gfelelő iskolába járni, ha nem kapják meg azt a felkészítést, ami alkalmassá teszi őket arra, hogy felnőtt életükben hasznos munkát végző, értékes
