Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 29 (273. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ):
3994 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Vannak nagy nemzeti ünnepeink, és szinte mindegyikük egyegy győzedelmes aktushoz kapcsolódik. Március 15én ünnepeljük a forradalmat és szabadságharcot; október 23án 1956 akkor még győztesnek látszó forradalmát; augusztus 20án az államalapítást, és valamit, ami aznap kezdődött el ennek az országnak a történetében. Ünnepelni akkor szoktunk, amikor úgy érezzük, hogy fel kell emelni a fejünket, van mire büszké nek lenni. Abban egyetértek önnel, hogy december 5e nem tartozik a magyar történelem büszke napjai közé, nem gondolom, hogy egy elvetélt népszavazás… - amely eleve halálra volt ítélve, és azt gondolom, hogy az ön szavai is alátámasztják azt, hogy ma már m indannyian tudjuk, hogy nem lett volna szabad úgy és akkor azt a kérdést föltenni, aminek következtében az következett be december 5én, ami. Azt gondolom tehát, hogy sokszor és sokféleképpen lehet a nemzeti együvé tartozásról megemlékezni, talán nem éppen december 5e volna erre a legmegfelelőbb alkalom. Többek között azért sem, mert távol álljon tőlem, hogy abban most vitázzam önnel, hogy kinek mekkora a felelőssége, de azt gondolom, annyit mégiscsak el kell erről mondani, képviselő úr, hogy nem mindenkin ek egyforma a felelőssége. Mérhetetlen a felelőssége azoknak, akik egy rossz kérdést rossz időben kiprovokáltak, és akik emellé álltak, ami után már ebből a dologból, azt gondolom, az származott, amit mindannyian nagyon sajnálunk. És persze a hamis illúzió k keltésében és kergetésében volt egy óriási verseny december 5e előtt, ezért azoknak a felelőssége, akik ezt előidézték, azt gondolom, mérhetetlen. Másféle mérleget is meg kellene vonni, ha már december 5én valakik emlékezni akarnak, ez a mérleg pedig é ppen a múlt hét végén mozdult el nagyon rossz irányba. Ön Csíksomlyót emlegette, én északot emlegetném, a Felvidéket, az ottani helyhatósági választásokat. És csak azt szeretném ezzel illusztrálni, hogy amikor a hazai politikai élet szereplőit például ebbe n a kérdésben valakik nemcsak egyforma mértékkel akarják mérni, hanem mindenki nyakába felelősséget akarnak akasztani, másfelől azt mondani, hogy a határon túli magyarok politikai vezetőit - és nem a magyar közösségeket, hanem politikusait - nem terheli fe lelősség az ügyben, akkor azt ajánlom, gondolják végig mindazt, ami szombatvasárnap Szlovákiában történt: hogy 18 százalékos választási részvétel mellett sikerült elveszíteni a képviselői helyek egyharmadát, mert a magyar politikai élet vezetői nemcsak ha táron innen tudnak hibázni, hanem határon túl is, amikor nem képesek megmozgatni saját közösségüket, amikor beszállnak egy olyan politikai versenybe, a magyar belpolitika sajátságos politikai versenyébe, amelyből ők maguk ugyan látszólag győztesen kerülnek ki, ámde az általuk képviselt közösség vesztesen, ők pedig elhanyagolják saját közösségüket. Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom tehát, december 5e valóban alkalom az emlékezésre, de elsősorban nekünk, és nem pedig a magyar összetartoz ás szempontjából meghatározó dolog ez. Végül, de nem utolsósorban, tisztelt képviselő úr, azt gondolom, hogy sokkal inkább arra kellene koncentrálni, hogy mit tettünk, és ha van Magyarországnak olyan lehetséges ünnepelnivalója, mint a nemzeti összetartozás , és ebben egyetértünk, akkor azt gondolom, hogy nem kellene olyan napokkal, mint Arad, vagy más forradalmak leverése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , összekötni ezt az ünneplést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MS ZP soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett a mai napon Bőhm András frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetségéből: “Rózsaszínben” címmel. Önt illeti a szó. DR. BŐH M ANDRÁS (SZDSZ) :
