Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. MIKES ÉVA (Fidesz):
3968 kitértem a múlt héten elhangzott vezérszónoklatban is, de az itteni hozzászólások is további megállapításokra sarkalltak. Hadd kezdjem ott, hogy többen felemlítették m ár a fejlesztéspolitikai koncepciónál is, és a területfejlesztési koncepciónál ez még hangsúlyosabban megemlítendő, hogy a kistelepülések működőképességének és lakosságmegtartó erejének a fejlesztése, figyelembevétele és szem előtt tartása nem kellő módon érvényesül ezekben az anyagokban. Azért is fontos erről beszélni, mert noha természetesen részben egyet lehet érteni a közszolgáltatások és az intézményhálózat integrált térségi szervezésével, de ez nem mehet a lakosságmegtartó erő és a működőképesség rová sára. Már csak azért sem, mert nem sorvaszthatjuk el ezeket a településeket, de azért sem, mert Magyarország megélt már olyan időszakot, amikor nagymértékű, a kistelepülésekről a városok felé irányuló vándorlás következett be, és tudjuk azt, hogy ez milyen jellegű problémákat okozott a városoknak is, illetve hogy itt a városok tekintetében milyen pluszköltségekkel, illetve koncepcionális nehézségekkel kell számolni. Ugyanakkor többen céloztak erre, és én ezt a nevén is nevezem, hogy egy bújtatott közigazgat ási reformigény van ebben az anyagban. Az igénnyel tulajdonképpen egyet is érthetnénk, de nagymértékben prejudikálja azokat az irányokat, amely irányokban ez a közigazgatási reform lefolyhat. Hiszen az anyag expressis verbis kimondja a megyéknek a régiókba való felszívódását - ha jól emlékszem, ezt a szót használja , illetve kimondja, hogy szükséges feltétel a regionális demokrácia kialakítása, ez máshogy nem érthető, mint a regionális önkormányzatok. A fejlesztési pólusok kérdéskörénél is tulajdonképpen a regionalitás problémája az, amivel szembe kell néznünk; ráadásul olyan módon, ahogyan arra Balsay képviselőtársam is részben utalt, hogy ki nem mondatik a jelenlegi területfejlesztési régiók alkalmassága vagy alkalmatlansága. Ezt a problematikát egyszerűe n átlépi az anyag, noha azokban a hozzászólásokban is, amelyek a fejlesztési pólusok kijelölésével foglalkoztak, világosan tetten érhető az a problematika, és azt gondolom, leszögezhetjük, hogy Budapesten túl közel sincs még hat olyan város Magyarországon, amelyik az európai középvároshálózatba beilleszthető, és biztosan nincs hat olyan város, amelyek megfelelnének azoknak a feltételeknek, akár azoknak a feltételeknek is, amelyeket ez az anyag, illetve a melléklete mint fejlesztési pólus képzéséhez szükség es feltételt előír Azt gondolom, ez egy politikai törekvés, hogy mindegyik régióba jusson egy fejlesztési pólus, de az anyag a legkevésbé sem néz szembe azzal, hogy valóban, ezek a fejlesztési pólusok ilyen módon egy európai középvároshálózatba beilleszth etőke, hogy a funkciójukat előreláthatólag majd valóban be tudjáke tölteni. Azzal sem néz szembe az anyag, hogy az, amit ezektől a fejlesztési pólusoktól - egyébként nem kellően kifejtett módon - majd adott esetben megkövetelhetünk, az valóban egy térség szervező, régiószervezőfejlesztő, térségképző funkcióe. Mondom ezt azért, mert ma a mellékletben sem kellően kifejtett ez a törekvés, és gondolom, hogy a kétségeket, félelmeket és meg nem értést részben ez is okozza, egyáltalán nem megkérdőjelezhető módo n. Hiszen a kiegyensúlyozott városhálózat, településhálózat vagy várostengelyek képzésének igénye összekeveredik a fejlesztési pólusok kijelölésének a problematikájával. Azt gondolom, ez egyértelműen az anyag nem kellő elméleti megalapozottságának és ki ne m fejtettségének a következménye. Másrészt azzal is szembe kell néznünk, egyéb információkból tudjuk, hogy ez a mintegy fejlesztési pólusonkénti 100 milliós forrás, amely majd a tervezésre, tehát a fejlesztési pólus koncepciójának tervezésére érkezik ezekh ez a kijelölt településekhez, az a régió fejlesztési pólusának kiszemelt önkormányzat büdzséjébe fog érkezni. Itt megint egy olyan probléma közepébe taposunk bele, amely az eddigi, kellően nem definiált közigazgatásfejlesztési problémákat érinti. Hiszen t udjuk, hogy a szerencsétlen módon módosított területfejlesztési törvény kapcsán részben megmaradt, részben meg még inkább lerontott és alapvetően regionális szanálási bizottságként működő regionális területfejlesztési bizottságok vajmi kevéssé alkalmasak a nnak a térségi, regionális szemléletnek a valódi képviseletére, amelyek ehhez szükségeltetnek.
