Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
3966 Pap János képviselőtársamhoz hasonlóan, én is néhány fő elvi kérdésre és néhány k onkrét hiányra hívnám fel a figyelmet ebben a lehetséges időkeretben, hiszen az általános vitánál tartunk. Olyan időszakban került benyújtásra az 1998ban elfogadott törvényi szabályozásnak megfelelően, amikor hatévente - egy módosítás következménye volt a hatéves időtartam - felülvizsgálatra kellett kerülnie. Rögtön az első kérdés tehát számomra az, hogy az Országgyűlésnek milyen ellenőrző szerepe van a kormány tevékenysége felett ma, 2005 végén. Ennek egyik próbája az például, hogy a nemzeti fejlesztési t ervet a kormány meghagyjae saját hatáskörben, arra hivatkozva, hogy ez Európában szokásos, és önmaga terjeszti be a 2013ig - többször elhangzott - 1315 ezer milliárd forintnyi fejlesztési lehetőséget tartalmazó tervet az Európai Unióhoz, és ezzel a köve tkező, több cikluson át tartó fejlesztési lehetőségeket ezzel az iszonyatosan nagy forráslehetőséggel együtt megtartja saját magának. Úgy gondolom, akkor jár el tisztességesen és bátran, ha a nemzeti fejlesztési tervet megalapozó koncepción túl magát a nem zeti fejlesztési tervet is a parlament elé terjeszti. Nemcsak annak volumene, hanem társadalmi, gazdasági… - és az ország jövője szempontjából is fontosnak tartom, hogy azt a dokumentumot, amelyet most körülírunk a koncepcióval, ami számomra gondolkodásmód , előterv, részletesen megvitatjuk, és akkor az előzőekben is volt lehetőségünk. Ezért a magam részéről ragaszkodom ahhoz, ha itt 510 millió forintokon tudunk vitatkozni - nagyon helyesen - a költségvetés vitájában, akkor tudjon dönteni a parlament egésze , hogy mi kerül Brüsszelbe, mi kerül ki 2013ig Brüsszel elé, még ha van háromévente felülvizsgálati lehetőség is az ország szempontjából meghatározó fejlesztési tervben. Ezért tehát én is azok közé tartozom, akik értik a gondolkodásmódját és a területfejl esztési koncepció tartalmi részeit. Vitatkozom velük az egyes pontokon, de elfogadni akkor tudom, ha biztos vagyok abban, hogy a kormány a nemzeti fejlesztési tervet is a parlament elé bocsátja. A másik kérdés az, hogy mit értünk a fenntartható fejlődésen. Itt segítségül kell hívnom azokat az ismereteket, amelyekkel más szakmabeliek is foglalkoztak, és megállapították, hogy folyamatosan nő a szakadék a fenntarthatósági, az ökológiai célok megvalósítása és a tényleges folyamatok között. Fel kell tennünk a ké rdést, miért romlik a helyzet, hiszen ha az EU az elmúlt évtizedek környezetpolitikai törekvéseit, annak intézményrendszere fejlődését tekintjük, akkor legalább a környezetromlás ütemének meg kellett volna állnia, és az Európai Uniónak a fenntarthatóság ir ányába kellett volna elmozdulnia. Úgy gondolom, ez nagyon fontos megállapítás. Szintén a fenntartható fejlődéssel foglalkozik az a gondolat is, a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek a gazdasági stagnálás, a munkanélküliség növekedése… - elé gtelen megvalósulása miatt az EU legfőbb prioritásává a versenyképesség mindenekfeletti növelése és a munkahelyek számának gyarapítása került. A környezetvédelem teljesen leszűkült a környezetvédelmi ipar mint gazdasági növekedést segítő tényező szerepére, az ipari lobbi pedig egyre nyilvánvalóbban a környezetvédelmi szabályozás gyengítését szorgalmazza mint a versenyképesség egyik fő hátráltató tényezőjét. Ezt tartom tehát az elvi megközelítés egyik leggyengébb pontjának, hogy ma Magyarországon is a fennta rtható fejlődésen mindenki mást és mást ért, gyengülnek a környezet- és természetvédelem pozíciói abban a versenyképességi csatában, amikor mindenekelőtt a növekedés, mindenekelőtt olyan szakpolitikák kerülnek előtérbe, amelyek nem szolgálják a fenntarthat ó fejlődést. Ilyen jó példaként elhangzott már a közösségi közlekedés rovására erőteljes állami támogatással fejlesztett közúti közlekedés egyik olyan szakága, amelynek vannak multiplikáló hatásai, tehát vannak tovagyűrűző hatásai a gazdaság, a térség fejl ődésére, de egyértelműen hátrányos helyzetet teremt a csak tranzitforgalomra, átmenő forgalomra méretezett autópályák mindenáron való fejlesztése. Én építő szakmérnök vagyok, tehát tudom azt, mit jelent egy térségnek az autópálya, a gyorsforgalmi út. Azt v iszont teljes egészében elfogadhatatlannak tartom, hogy teljes mértékben elhanyagoljuk a többi úthálózatot. Az már a versenyképesség rovására megy, ha teljes mértékben
