Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Az országos fejlesztéspolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
3949 jogosan elvárható, hogy az Európai Unió közösen elfogadott, számszerű céljait legalább visszahozza. Gondoljunk a lisszaboni célokra, vagy gondoljunk más célokra, akár mennyiségi, számszerű, akár a minőségi, kvalitatív célokra. Ezek sajnos nem jelennek meg, akár a GDPre vetített létszám, akár a foglalkoztatás vagy a kutatásfejlesztés arányában. Hogy konkrétan nevesítsem is: az Európai Unió megfogalmazza, hogy 2010ig el kell érni a foglalkoztatás 70 százalékát, vagy a kutatásfejlesztésben a GDP 3 százalékát. Egy bátor kormányzat legalább az Európai Unió célkitűzéseit kitűzi maga elé. Mi ez a bátortalanság? Joggal vetették fel ezt azok a szakértők is, akik ezt az anyagot áttekintették. Ezért joggal gondolom azt, hogy it t is el kell hangozzék. A másik nagy problémája és hiányossága ennek a dokumentumnak, hogy alapvetően felsorolásként jelenik meg, messze nem a céloknak egy konzisztens rendszerét fogalmazza meg. Például, hogy csak egy példát emeljek ki: az életszínvonal és az életminőség körülírására nem tartalmazza a vásárlóerőhöz kapcsolódó fogalmat és az ahhoz kapcsolódó összefüggéseket. A viszonyítás alapja meghatározhatatlan, nagyon nehéz összevetni, hogy minél és mennyivel magasabb, tulajdonképpen mit akar megfogalmaz ni ez a program, ez a dokumentum. Valójában közgazdászként azt kell mondanom, hogy nincs mögötte egy makromodell, egy modellezhetőség. Mozaikokból és felsorolásokból áll össze, de valójában nincs egy egység, amelynek egymást erősítő elemeiként építkezhet, és amelynek egymást erősítő, úgynevezett szinergikus hatásai megjelennek. Ezáltal alapvetően a hatás vizsgálhatósága is megkérdőjelezhető, amely pedig európai uniós alapelv, hogy minden intézkedéshez kapcsolódóan ennek a társadalmi, gazdasági, környezeti é s más hatásait vizsgálja. Azáltal, hogy gyakorlatilag nincs számszerűsítve benne semmi és nincs összehangolva, azt kell mondani, ez valójában inkább nevezhető egy propagandaanyagnak, mint egy olyan átgondolt, gazdasági modellháttérrel is átgondolt és össze rendezett anyagnak, amely célrendszerében, hierarchiájában meghatároz egy elképzelt jövőképet, a mai helyzetet és a kettő között vezető utat, amit egy stratégián keresztül kíván megfogalmazni. Ezért igazából ma nem vezethető le, nem fogalmazható meg egy té nyleges stratégiai terv felépítése ebből a koncepcióból. Ezért nagyon nehéz is vitatkozni azzal, hogy most mi lenne a helyes út. Hiszen annyiféle teret rajzol meg, amellyel nem igazából teremti meg az érdemi vita lehetőségét, talán ezzel is magyarázható, h ogy viszonylag kevesen szóltak érdemileg az egész anyaghoz, hanem inkább egyegy mondatot, egyegy területet, egyegy elemet fogalmaztak meg. Azt gondolom, amikor a parlamentben Magyarország jövőbeli, hosszú távú fejlesztési koncepciójának az általános vit ája van, joggal elvárható, hogy egy olyan jövőképből induljon ki, amelyből, visszavezetve a mai helyzethez, megmutatja, hogyan lehet oda eljutni. Ezzel szemben igazából leír gondokat - elég kritikus gondokat is, mondhatnánk , utána pedig azt állapítja meg , hogy ettől el kell majd térni, jó irányba. Igen, ez a minimum, ami elvárható egy ilyen programtól, de milyen irányban, milyen összefüggésekben, milyen mérhető időszakaszokhoz és mérhető teljesítményadatokhoz van kötve; az alapvető mérhetőségi feltételt s em biztosítja. Joggal vetődik fel az, hogy igaz lehete az az állítás, az a kiindulópont, hogy az ország versenyképessége megegyezik a vállalatok és a gazdaság versenyképességével. Azt gondolom, itt van az a legkritikusabb pont, amely - mi azt állítjuk, az t állítom - tévedés. Aki ma azt állítja, hogy a gazdasági versenyképességgel függ össze az ország versenyképessége, annak egyszerűen mondhatom, hogy ez féligazság, amely egyenlő egy egész hazugsággal. Ezért sokkal inkább fontos lenne egy pontosabb megfogal mazás, amely számon kérhetővé és meghatározhatóvá teszi a célokat, eszközöket, és ezáltal természetesen az eredményt is. Joggal várhatnánk el, hogy a társadalomnak, amelyben, ha a számok nyelvére lefordítjuk, ma már tudjuk, az Európai Unió nyelvén a lakoss ág 70 százaléka a szegény kategóriába tartozik, márpedig hogy ebből egy ilyen fejlesztési terv ki tudja mozdítani, joggal elvárható, hogy ehhez egy jól körülhatárolt célrendszert, és ahhoz kapcsolódó modellt állít fel.
