Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - A Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor):
3923 kormány? Egyfelől a már hivatkozott állattenyésztők takarmánybázisáról van szó, másfelől a már ugyancsak hivatkozott szövetkezeti tagok földjeiről van szó, akik tulajdonukat osztatlan közös tulajdon formájában kapták, illetve fizikailag mind a mai napig nem kapták meg. Hogyan merészel földosztó szerepben tetszelegni az a kormány, amely közel másfél millió hektár osztatlan közös tulajdonban lévő szántóterület tulajdonosait nem engedi hozzáférni tulajdonukhoz és ezáltal a gazdálkodás lehetőségéhez?! Pedig ők nem a vá rosi gazdálkodók és városi földbérlők, hiszen éppen ők az évtizedek óta mezőgazdaságban dolgozó szövetkezeti tagok. Nos, rájuk az NFAtörvényben egy bekezdést sem szenteltek, pedig 2001ben éppen a tulajdonhoz jutás elősegítésére, a földcserék előmozdításá ra, a birtokösszevonások lehetővé tételére, a belföldi földpiac beindításához segítséget adó pufferföldterületek mobilizálhatóságára született meg a Nemzeti Földalapról szóló törvény és a birtokpolitika elveiről szóló kormányhatározat. Ugyanis a szociális földprogram működését és az önkormányzatoknak közcélú tevékenységük ellátásához szükséges földterületek biztosítását eddig is lehetővé tette a 2001ben elfogadott Nemzeti Földalapról szóló törvény. Éppen az elmondottak megvalósításához alkotta meg ezt a törvényt és ezt a földjogi intézményt a polgári kormány. Hogy három és fél évig nem éltek ezzel a törvényi lehetőséggel a szocialista kormányok, ez szakmailag érthetetlen. De három és fél év elfektetése mellett a választási ígérgetések ut án a törvényhozás választási eszközként való jelenlegi felhasználása egészen rossz emlékű idők törvénykezési gyakorlatára emlékeztet. A törvény eredeti céljait, elveit, előírásait fektette el ez idáig a szocialista kormány, és az eredeti törvényi szándékok kal szemben a Nemzeti Földalapot az öncélú földállamosítás eszközévé degradálta. Ezt az államosítási szándékot egyébként két hete az egyes agrárágazati törvények tárgyalása kapcsán saját előterjesztésben maga a kormány is elismerte - Németh Imrének mondom. Idézem: “Az állami tulajdonú termőföldvagyon köre lehetőleg bővüljön azáltal is, hogy a szabályozás elősegíti a termőföldek meghatározott körének állami tulajdonba kerülését.” Nos, itt érhető tetten az NFAtörvény jelenlegi módosítási szándéka is, vagyis az államosítási szándékhoz igazítani a törvényt. Ezért is került be hangsúlyosan a “Földet életjáradékért” program a törvénybe, immár másfél millió hektár osztatlan közös tulajdon államosításának törvényi eszközeként, majd pedig a már államosított termőföl dek felett a kontroll nélküli, önkényes gazdálkodás lehetőségének biztosítása. Ahogy a törvénytervezet általános indoklása önkritikusan ezt be is ismeri, idézem: “A javaslat tartalmazza a Nemzeti Földalap vagyoni körébe tartozó földrészletek nyilvános pály áztatás mellőzésével történő átruházásának, illetve haszonbérbe adásának kivételes esetekben történő lehetőségét is.” Igen, éppen ezekkel a törvénybe iktatott, nem definiált különleges esetekkel kellene egyszer s mindenkorra felhagyni. De úgy tűnik, a korm ány éppen a jogszabályi kontrollt kívánja önmaga vonatkozásában kiiktatni. Mert mi másként lehet értelmezni a 9. § (4) bekezdésének meghagyását? Idézem: “Ha jogszabály az adott tevékenység közérdekűségét nem mondja ki, úgy a közérdekű cél fennállásáról az NFA javaslata alapján a kormány dönt.” Íme, a szocialista kormány törvényekfelettiségének törvénybe iktatása. Egyúttal ez a bekezdés teremt lehetőséget a kormány számára a másoktól elállamosított területek klientúra közötti hűbéri elosztogatására. A jelenl eg hatályos NFAtörvény tudatos fellazításának szándéka számos további ponton tetten érhető. Még egy példát engedjenek meg az eddigiek mellé: a törvénymódosítás 6. § (2) bekezdése kihagyja a törvényből a megvásárolni felajánlott termőföld vételi ármegállap ításához eddig előírt, a települési önkormányzat jegyzője által kiállított adó- és értékbizonyítványban meghatározott összeget, és helyette csupán a helyben kialakult piaci árra hivatkozik. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Még lett volna egy mondat. Elmondhatom? ELNÖK (dr. Világosi Gábor) :
