Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Karsai Péter (MDF) - a honvédelmi miniszterhez - “Lesz-e végre tábornoki százada a Magyar Honvédségnek?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár:
3830 1500 fővel sikeresen védhető meg az ország “feketeország” gonosz támadóitól. A valóság pedig az, hogy olyan kevesen vannak a csapatoknál, hogy lassan nem lesz, aki békefenntartásra menjen. Ugyanakkor - szintén a miniszter ú r ígérete ellenére - duzzad továbbra is a tábornokok száma. Nemrégiben még azt is hallhattuk tőle, hogy idén 11 tábornokot nyugdíjaznak. Figyelemmel kísérve azonban az újabb tábornoki kinevezéseket, illetve a meglevők egyre magasabb tábornoki rendfokozatba történő előléptetését, látható, hogy ebben sem konzekvens, mi több, forráspazarló. Miközben egyre kevesebb alárendelt alakulata van, a szárazföldi parancsnok altábornaggyá lépett elő, és létrehozták a parancsnokhelyettesi és törzsfőnöki posztok mellett a parancsnok első helyettese beosztást is. Ugyanez zajlik a légierőnél és a logisztikánál. Az új személyügyi főnök belépését nem követi a régi nyugdíjazása, hanem új beosztást kreálnak neki, a tatai dandár élére is új dandártábornok kerül. Talán nem volt alk almas személy a lassan már 90 tábornokunk közül, aki elvállalta volna a beosztást, vagy esetleg a miniszter úr egy tábornoki század felállításán gondolkodik? Netán így jutalmazza a forrásmegvonást és leépítéseket szó nélkül tűrő és végrehajtó ezredeseket é s tábornokokat? Kérem szíves válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az interpellációra Iváncsik Imre, a honvédelmi tárca államtitkára válaszol. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr. IVÁNC SIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Még az a szerencse, hogy lehet válaszolni egyegy ilyen kérdésre itt a Házban, mert akkor mindjárt ki fog derülni, hogy a valósághoz nem s ok köze van azoknak a feltételezéseknek, amelyek itt a képviselő úr szájából elhangzottak, hiszen a védelmi felülvizsgálat során, amelyet 2002ben és 2003ban a tárca végzett, világosan tudott mindenki számára, ott nem arról volt szó, hogy egy év múlva mil yen állapotba kerül majd a honvédség, hanem egy tízéves programot készítettünk, és egy olyan ambíciószintet határoztunk meg, amelynek eléréséhez hosszabb időre van szükség. De tegyük hozzá, hogy időarányosan teljesen rendben van a végrehajtása ennek, megfe lelően haladunk az akkor kijelölt úton. A másik fontos dolog, amiről meg kell emlékeznem, az az, hogy ezúttal nemcsak a csapatstruktúrát alakítottuk át, hanem igen jelentős mértékben az átalakítási szándék kiterjedt a háttérintézményekre és magára a minisz tériumra is. (15.40) Szeretném ezt számokkal is bemutatni, hiszen míg az előző ciklusban elvégzett stratégiai felülvizsgálat során - tessenek most jól figyelni! - a csapatok létszáma 66 százalékkal csökkent, eközben az irányító szervezetek létszáma 10 száz alékkal növekedett. A mi átalakításunk során a 66tal szemben mindössze 4 százalékkal csökkent a csapatok létszáma, viszont az előző 10 százalékos növekedéssel szemben 60 százalékkal csökkent az irányító apparátus létszáma. Ez a valóság, tisztelt képviselő úr, ezt teljesen nyilvánvalóan a számok bizonyítják. Elhatároztuk az önkéntes haderő fölállítását, ezt az elhatározást sikeresen végrehajtottuk, 136 év után megszüntettük a sorkatonai szolgálatot. Szemben azokkal a feltételezésekkel, amelyekkel az ellenzé k óvott minket attól, hogy ezt a lépést megtegyük, nem növekedett a fluktuáció, hanem jelentősen csökkent, a korábbi 25 százalékról 10 százalék körülire. Tovább folytattuk a laktanyafelújítást, és lényegesen többet, mintegy hatszor annyit költöttünk erre a célra. Ennek az eredménye jól látható, olyan munkafeltételeket tudunk biztosítani a szerződéses katonák számára, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy őket pályán tudjuk tartani. Furcsának tartom olyat szólni ebben a Házban, hogy hagyományőrző egyesületre e mlékeztet a honvédség. Úgy érzem, ez annak a munkának a lebecsülése, amelyet a honvédeink igen tisztességesen végeznek. Vegyük elő ismét azt a tényt, amiről volt már szó ebben a Házban, hogy
