Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 24 (271. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3717 A befektetői tagnál, a vagyonuk 30 százaléknál nem lehet több mint a szövetkezet összvagyona, szét kell választani, hogy mi a gazdasági jellegű tevékenység, amiben tényleg esen szükség van a befektetői tagra, és befektetői tag is joggal számíthat arra, hogy ebből neki többlethaszna lesz azoktól a szövetkezeti befektetésektől, amelyekben a szolidaritás és a gazdasági tevékenység összekapcsoltan jelentkezik, mert ettől szövetk ezet. Vannak ugye a nonprofit szervezetek, alapítványok, egyesületek, karitatív szervezetek - az egy dolog. Vannak a gazdasági társaságok, az megint egy más dolog, mert azok meg egyetlenegy dologgal foglalkoznak, a versenypiacon minél hatékonyabb eredmény elérésével. A kettő között van a szövetkezet. A szövetkezetben, tudjuk, a törvény azt mondja, nem kötelező a befektető, ezt az alapszabály, a közgyűlés dönti el, de adott esetben alakulhatnak látszatszövetkezetek, amelyek lehet, hogy be fogják tartani a va gyoni és a létszámarányt, de nem biztos, hogy a szövetkezeti alapelvek fogják őket mozgatni, hanem inkább a befektetés irányába mozdulnak el. (10.30) Itt nem lenne haszontalan, ha ezt - a még rendelkezésre álló időben - a kormányzat és az Országgyűlés átgo ndolná, és azokban a kényes kérdésekben, amelyek - most komolyan mondom - a választások idején komoly visszhangot kaphatnak innenonnan, mind a két oldalról, közelítsük és próbáljuk meg a szövetkezeti alapelveket, a gazdasági és a szolidaritási célokat úgy összhangba hozni, hogy minél kisebb legyen annak a társadalmi feszültségnek és annak a társadalmi hatásnak a következménye, amit már most is megélnek ám, mert azt mondják például az ipari szövetkezeti tagok, hogy tőlük miért nem vásárolták meg az üzletrés zt, miért csak a mezőgazdasági szövetkezetektől vette meg az előző kormány. Ilyen alapon mi is várhatjuk. Vagy a fogyasztási és beszerző szövetkezetek tagjai, nyugdíjasai, külsősei mondhatják, hogy nekik miért kell 5 vagy 10 százalékért eladni különböző be fektetőknek, akik itt befektetési részjeggyel esetleg még nagyobb lehetőséget is kapnak. Elindultunk egy olyan úton ezelőtt 6 évvel, ami nem egy jó út ám, mert azt mondta, hogy az állam kvázi kárpótol, mert ez az üzletrészkivásárlás kvázi kárpótlás volt. Hol lesz ennek a vége? Ki fizeti meg ennek a költségeit? Mert mindenkinek meg kell fizetni, mert ez az adófizetők pénze. Ezt az utat én sem javasolnám a kormánynak, hogy további kárpótlási irányba mozogjon, viszont ennél a szabályozásnál lehetőség van arra - és én látok rá esélyt , hogy egy olyan üzletrészátalakításra kerüljön sor, ami már a részjeggyel kézzelfogható. Kvázi szolgáltatást nyújt a részjegytulajdonosnak úgy, hogy ő nem arra lesz ösztönözve, hogy ezt a részjegyet most kivigye a szövetkezetből , mert akkor ismételten megint tőkekivonással nézünk szembe, akár ipari szövetkezet, akár mezőgazdasági, és az az ösztönzés se legyen benne, hogy 5 meg 10 százalékáért legyen kénytelen ezt az átalakított befektetői részjegyet eladni, mert ő ezért gyakorlat ilag semmi szolgáltatást nem kap. Tudjuk, hogy nehéz ezt törvényhozásilag megoldani, mert ezt az adott szövetkezet morális hozzáállása, vezetőinek, tagjainak együttes hovatartozása kell hogy meghatározza, de látjuk, Magyarországon sajnálatos módon még a sz övetkezeti mozgalom tradicionális jellege nem jutott el arra a szintre, hogy a saját, közös érdekeik esetleg visszafognák a megalapozott vagy kevésbé megalapozott egyéni érdekek érvényesülését. Ezért örülök annak egyébként, hogy erről beszélünk, és hogy az országgyűlési határozati döntés alapján idehozta a kormány, mert törvényi kötelezettségét teljesíti, de ha mondjuk december 31éig nem tudjuk ezt a törvényt elfogadni, nem egy tragédia. Be van terjesztve, itt van, beszéljük meg, mert ez olyan jelentőségű és olyan súlyú törvény, amelynek a hatása bizony, évtizedekre meghatározhatja a kis egzisztenciák gazdasági életben való részvételét. Én hallottam ép és okos érveket ellenzéki oldalról, ugyanúgy kormánypárti oldalról is, és nekünk is megvannak a saját elké pzeléseink. Nem hiszem, hogy ezek antagonisztikusak lennének. Próbáljuk meg az érdekképviseletekkel közösen még olyan módosító javaslatokkal javítani ezt a törvényt, ami a szabályozás céljait, társadalmi hasznát és eredményét valóban aszerint fogja szolgál ni, mint amit az
