Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 24 (271. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3714 Éppen ezért úgy gondolom, hogy ezeket a problémákat nem kijavítani, hanem ha már tényleg új szövetkezeti törvény t akar a kormányzat, kapkodva, az utolsó pillanatban, a korábbi ígéretei pótlólagos teljesítésére alkotni, akkor ezt számtalan módon megtéve, sokkal körültekintőbben és valóban az életnek megfelelően kellett volna előkészíteni. Köszönöm szépen. (Taps az el lenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Az SZDSZképviselőcsoport vezérszónoka következik, Kis Zoltán képviselő úr. DR. KIS ZOLTÁN , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szövet kezeti mozgalom közel 200 éves európai története már a civilizált világban, a XX. század második felére kiforralta és egységes szerkezetbe foglalta azt a szabályozást, ami alapján a szociális, a gazdasági, a szolidaritási és a profitorientált érdekek össze egyeztetése érdekében mindazokat, akik a versenyszférában egyedül nehezen boldogulnának, szövetkezeti rendszerbe fogja össze. Olyan szövetkezeti rendszerbe, amely ezeknek a kis egzisztenciáknak biztosíthatja a gazdasági sikereket, biztosíthatja a szociális , egészségügyi ellátást, és ehhez, éppen azért, mert a szövetkezeti tevékenység sajátos gazdasági folyamatok része, különböző, az állam által elismert kedvezmények tartoznak. Nevezetesen: más adószabályok, más társadalombiztosítási rendszerek és más, a jöv edelem kapcsán a tagok után igénybe vett juttatások elismerése. Magyarországon ez nem egészen így volt, mert volt ugyan egy okos ember valamikor a XX. század elején a nagy orosz birodalomban, Vlagyimir Iljics, aki azt mondta, hogy ha már szövetkezni akarto k, elvtársak, akkor azt a fokozatosság és az önkéntesség elve alapján tegyétek. Ő se gondolta ezt komolyan, mint ahogy az utódai sem. Ez a birodalmi szemlélet Magyarországot sem hagyta érintetlenül. Sőt, az ’50es évek elején elindult, és már az ’50es éve k közepére majdnemhogy megerősödő kisparaszti réteget a nagy kollektivizálás ’6163 között eltüntette, természetesen az önkéntesség és a fokozatosság elvének szigorúbb betartásával, és az e mellé társuló egyszerű kuláküldözési akciókkal, amelyeket Rákosi e lvtárs és Kádár elvtárs is oly bőszen végrehajtott. Úgyhogy ne csodálkozzunk, hogy ebben az országban a rendszerváltás kapcsán minden, ami a szövetkezetekkel kapcsolatban jól hasznosítható európai modell, az ellenszenvet, egy borzasztó, a munkavállalói szi ntre degradált, tulajdonosi jogosítványok nélküli kényszeregyesülést jelentett, és szabadulni akartak ebből a béklyóból. Nyilván ehhez segítséget nyújtott a '9192ben oly bőszen elindított “vigyétek a vagyont”reform. Tehát az egyik oldalról a másikra átl éptek a politika vezetői, egyszer egy kényszerszövetkezetesítés volt, majd: “akkor, ami még megvan, azt nyomjuk szét.” Szerencsétlen szövetkezetek, már olyanok, mert azok is voltak, amelyek szerettek volna alkalmazkodni ehhez a valóban politikailag is kemé nyen szövetkezetellenes hangulathoz, két irányt vehettek. Vagy megpróbáltak saját köreikben egy sajátos vagyonmozgást elindítani, aminek igenis az lett a következménye, hogy a szövetkezeti vagyon jó része pontosan azokhoz ment, akik ellen az akkori Kisgazd apárt olyan bőszen hadakozott és zöldbárózott. A másik meg egy kényszerátalakulás, tehát a gazdasági társaságok irányába mozdította el őket, ami aztán a szolidaritási elv teljes megszűnését jelenti, mert egy gazdasági társaság nem azért van, hogy jótékony mozgalmakat, énekkarokat, egészségügyi ellátást, nyugdíjkiegészítést, kirándulásokat és környezeti programokat támogasson, hanem azért, hogy minél nagyobb profitot elérjen. A mezőgazdaságban, kiváltképpen a gazdasági körülmények még inkább, abba az irányba szorították ezeket a társulásokat, hogy a létfenntartásuk érdekében koncentrálják a vagyont. És akkor megjelent ez az úgynevezett üzletrész mizéria '92re, ami aztán a szövetkezeti alapelvektől totál idegen. Ráadásul úgy osztották ki az üzletrészeket, hog y azt mondták, hogy aki legalább 5 évig a szövetkezetben tag volt, annak jár az üzletrész. Nyilván az üzletrész felosztásánál
