Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 22 (269. szám) - Az országos fejlesztéspolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KARAKAS JÁNOS, az európai ügyek bizottságának előadója: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - NÓGRÁDI ZOLTÁN, az európai ügyek bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője:
3500 Talán abban is igaza van Karakas képviselő úrnak, hogy fennáll a veszélye, hogy ez az anyag, amennyiben országos szinten érvényesítendő alapelveit tekintve, általánosságát tekintve sajnos csak aprópénzeket jelenthet az ország számára, és ez komoly feszültséget is jelent versenyképességi szempontból a következő időszakban. Nos, összefoglalóan a kisebbségnek a bizottságban az volt a véleménye, hogy a kormány európai ügyekben eddig tanúsított teljes tapasztalatlansága az, amely tükröződik ebből az anyagból általánosságát tekintve, illetve szerkezetét tekintve is. A dokumentum teljes egészében alkalmatlan arra, hogy megalapozza a következő időszak európai uniós forrásainak hatékony felhasználását. Kísértetiesen megismétlődni lá tszik az első nemzeti fejlesztési terv története, amely szintén egy megalapozatlan, az ország fejlesztési igényeit és elképzeléseit, a gazdaság és a társadalmi partnerek igényeit figyelmen kívül hagyó dokumentum volt, amely hosszú időn keresztül titokban t artott dokumentumként került Brüsszel elé, majd pedig nyögjük a hatását egészen 2008ig, hiszen ma már ott tartunk, hogy az első nemzeti fejlesztési terv és az annak kapcsán kialakult intézményrendszer, működési mechanizmus, pályázati rendszer lassan már t öbb kárt okoz, mint hasznot hoz a kis- és középvállalkozások körében vagy az önkormányzatok körében, amelyek súlyos pénzügyi gondokkal küzdenek a rendszer tehetetlensége, bürokratizmusa, átláthatatlansága és ellenőrizhetetlensége miatt. Fennáll a gyanú, és ez megfogalmazódott a bizottságban, hogy ez az anyag egy olyan elterelő hadművelet, amellyel a kormány tulajdonképpen azt palástolja, hogy nem végezte el azt a munkát, amit el kellett volna végeznie, hiszen saját időtervezése szempontjából és saját határo zata szempontjából is ennek az anyagnak már márciusban a Ház elé kellett volna kerülnie, és mára készen kellene lennie annak az elképzelésnek, amellyel a nemzeti stratégiai referenciakeret vagy más néven nemzeti fejlesztési terv II. szintjén tudnánk vitatk ozni a konkrét cselekvésekről, a konkrét prioritásokról, az elképzelt, felhasznált összegszerűségekről. Tisztelt Képviselőtársaim! Az anyagnak van pozitívuma is, a helyzetértékelése. A helyzetértékeléssel kevésbé lehet vitatkozni, hiszen olyan gyászos képe t fest az országról, ami a valóság. A kiemelt és a kijelölt fejlesztések ugyanakkor erre a gyászos képre, erre a gyászos helyzetre nem adnak megoldást. Amikor azt olvashatjuk az anyagban, “az utóbbi években a gazdaság fejlődése mellett felerősödtek az egye nsúlyi problémák, nemzetközi viszonylatban is magas szintű a költségvetési hiány, növekvőben az államadósság”, akkor ez egy súlyos megállapítás. A probléma csak az, hogy sajnos az ezt követő fejlesztési koncepció már magában nem ad választ azokra a kérdése kre, amit a növekvő államadósság, az eladósodó állam és a folyamatosan szűkülő versenyképességünk problémaként felvetnek. A koncepció tehát nem alkalmas arra, hogy megalapozzon egy nemzeti fejlesztési tervet, és nem is tudjuk, és nem is tudtak a bizottságb an arra választ adni a kormány képviselői, hogy milyen kapcsolatban van ez a koncepció azzal a nemzeti fejlesztési tervvel, amely konkrétan az európai uniós források lehívását fogja megalapozni. (10.00) Sajnos, nem hozott létre társadalmi konszenzust sem e z az anyag, hiszen társadalmi vitában nagyon kevesen vettek részt, többségükben olyan kritikai elemeket fogalmaztak meg, amelyek nem épültek bele az anyagba. Mi sem bizonyítja jobban a társadalmi konszenzus hiányát, mint az, hogy a társadalmi vitát még le sem zárták, a kormány már megkezdte a közigazgatási egyeztetését az anyagnak, és sajnos a társadalmi szereplők véleménye így nem is épülhetett be az újonnan megalkotott anyagba. Ezt így nem lehet végigvinni, egy társadalmi egyeztetés komolyságát, illetve a komolytalanságát üzenetként fogják föl mindazok a szereplők, akiknek az együttműködésére számítunk. Politikai konszenzust sem tudott létrehozni ez az anyag, hiszen a politikai egyeztetések elmaradása lehetőséget sem biztosított arra, hogy hosszú távú poli tikai felelősségünknek szerezzünk
