Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 16 (267. szám) - A lobbitevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. VASTAGH PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3292 eredményeképpen más országokban ez a típusú tevékenység stabilizálódott, legális keretek között fontos kiegészítőjévé vál t az alkotmányos döntéshozatali rendszernek. Európában néhány évtizede jelent meg ez a típusú tevékenység legalizált keretek között; a szülőhazája az Amerikai Egyesült Államok, és innen került át az európai politikai gyakorlatba. Ha e folyamat tapasztalata it elemezzük, akkor nagyon világos definíciót alkothatunk magára a lobbizásra, a lobbitevékenységre, miszerint a lobbizás a fennálló közjogi struktúrákat, döntéshozatali folyamatokat kiegészítő legitim érdekérvényesítés. Minden szónak megvan ebben a meghat ározásban a jelentősége: legitim és a közjogi struktúrákat kiegészítő érdekérvényesítési tevékenység, amely szabályozott érdekkijárást és érdekegyeztetést teremtett meg. Szeretném ehhez hozzátenni azt a tapasztalatot is, és remélem, a vita során elhangzik még, hogy tulajdonképpen nemcsak az érdekérvényesítés szempontjából teremt ennek a törvénynek a léte tisztább viszonyokat, hanem azt is megkockáztatom, tisztelt képviselőtársaim, hogy szakszerűségében, szakmai elemeiben is jobban képes megalapozni egyegy törvényjavaslatot. (14.00) Hiszen ha - még egyszer mondom - a külföldi gyakorlatot vesszük figyelembe, például az Európai Unió gyakorlatát, és az Európai Unió megjelenése, az európai integráció megjelenése Európában is óriási lökést adott a lobbitevékenysé g kifejlődésének, megerősödésének, számtalan ponton igazolható, hogy a lobbista a döntés előkészítéséhez elsősorban olyan szakmai ismereteket és elemeket ajánl a döntéshozónak, amely a döntéshozó gondolataiban, ismereteiben nem mindig van jelen. A lobbista mindig jobban ismeri azt a szakterületet, mint az az állami alkalmazott, akit megbíztak valamilyen döntés előkészítésével. És ezáltal a lobbista a megoldás részévé válik - nem a probléma része, a megoldás része , és olyan szakmai ismeretekkel járul hozzá a döntéshez, amely optimálisabbá teszi, teheti a döntést, és szakmailag jobban megalapozza a döntést. Ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, ez a tevékenység egy elismert szakmai tevékenység Európában szinte mindenhol. Egy elismert szakmai tevékenység, a mely tulajdonképpen az államapparátus időnkénti nehézkességén is tud segíteni azzal, hogy pluszinformációkat szolgáltat a döntéshozók számára. Arra vonatkozóan is vannak például felmérések, hogy milyen stádiumban jelennek meg például a lobbisták a döntésho zatalban. Tipikusan az előkészítés szakaszában, amikor még különböző variációkon kell gondolkodni az államapparátuson belül. Hiszen az alapfelvetés fölvázolása, az alapkoncepció fölvázolása után egyegy előterjesztés tartalma lényegében nem szokott sokat v áltozni, 80 százalékban szinte az eredeti tartalomban válik valósággá a tervezetből a döntés. Tehát ebben a szakaszban lehet elsősorban - még egyszer mondom - szakmailag kiegészíteni a döntéshozókat. Tehát ha ma Magyarországon arról beszélünk, hogy szükség van erre a törvényre, szükség van erre a szabályozásra, és régóta szükség van mindarra, amit most ez a törvény rendezni próbál, az elsősorban a plurális demokrácia fejlődésével hozható kapcsolatba, a döntéshozatal decentralizációjával hozható kapcsolatba, a szakmai alapok megerősítésével függ össze, és nem utolsósorban, tisztelt képviselőtársaim, egy ilyen rendszer elősegítheti, erősítheti Magyarország nemzetközi érdekérvényesítési képességét is. Hiszen az érdekérvényesítés ma már nem áll meg nemzeti keret ek között. Ma már a nagy integrációs szervezetek, a nagy nemzetközi szervezetek mellett kialakultak azok a hálózatok, amelyek megpróbálják a különböző érdekeket a döntésben megjeleníteni. Nem mindegy, hogy Magyarország rendelkezike olyan kvalifikált érdek érvényesítőkkel, akik ebben a folyamatban a között a közel tízezer lobbista között, akik ma Brüsszelben működnek, képeseke eljuttatni a maguk és rajtuk keresztül a magyar szakmai szempontokat. Hiszen több mint háromezer szervezet működik ma Brüsszelben, e zek közül ötszáz széles nemzetközi szervezet. Tehát óriási terepe van ennek a tevékenységnek, ostobaság lenne Magyarországot ebből kizárni vagy esélyeinket ebben a folyamatban csökkenteni.
