Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 16 (267. szám) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz):
3260 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Soltész Miklós, a Fidesz képviselője, tízperces időkeretben. Öné a szó. Parancsoljon, képviselő úr! SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előbbi vita végén Kis Zoltán képviselőtársunk kimondta azt - és remél em, hogy ez tettekben is meglesz , hogy támogatja azokat a módosító indítványokat, amelyeket az egyházi iskolákért, illetve szociális otthonokért kértünk, és nem értük kértük, hanem az általuk tanított, illetve nevelt idősek, fogyatékosok érdekében. De ha megengedik, áttérnék magára a szociális törvényre, rátérnék arra a vitára, amely elkezdődött itt a parlamentben, és remélem, folytatódni is fog, és reméljük, hogy eredménye is lesz. A vita során, a bizottsági ülések során, illetve az egész előterjesztésbő l és a kormánypárti képviselők hozzászólásaiból kiderült az az alapvető filozófiai különbség, amely közöttünk és önök között áll. Az a filozófiai különbség, amely a családtámogatás, a szociális támogatás terén nagyon nagy mértékben sajnos minket elválaszt. Nagyon nagy baj ez, nagyon nagy gond ez, mert ez a filozófiai különbség, úgy látszik, nem szüntethető meg a két oldal között. Miért mondom ezt? Önök leginkább azt a jelszót hangsúlyozzák: segély, segély, segély, és rászorultakkal foglalkozni, míg azokkal az emberekkel, a középosztállyal - és a középosztályba beletartozik az ápolónő, beletartozik a tanítónő, beletartozik az orvos, beletartozik a kisvállalkozó, sorolhatnám tovább , akik viszont munkájukkal tudnak értéket teremteni, a munkájukkal teremtik me g a segélyre a lehetőséget, de önök ezekkel az emberekkel nem foglalkoznak, csak nagyon kis mértékben. Mindenhol a segély fontosságát hangsúlyozzák, ami nagyon fontos, de akkor tudunk csak támogatni, elesetteket fölemelni, őket bármilyen pénzösszeggel vagy más lehetőséggel segíteni, ha az előbb felsorolt dolgozó réteget is segítjük és támogatjuk. Mi a gond ezzel a törvénnyel? A hátrányos helyzet felszámolásához nem nyújt semmiféle támogatást és támpontot. Nem tudom, mennyire gondolták azt át, hogy ha majdne m a minimálbért el fogja érni a segélyezés vagy esetenként még meg is haladja, miért fog elmenni dolgozni az az ember, az a családfő, aki megkapja ezt a segélyt. Miért fog elmenni? Mi fogja arra késztetni - még azt sem mondom, hogy kényszeríteni, késztetni , hogy munkát vállaljon, munkát keressen? Azt gondolom, hogy nem sok oka lesz rá. Ha ezt az egész törvényt támogatni akarjuk - márpedig szeretnénk, mert nyilván az elesetteket támogatni kell , és azt mondjuk ki, hogy családi típusú szociális segélyről b eszélünk, akkor emellett párhuzamosan el kell fogadni, hogy szükség van családi típusú adózásra is. Mint ahogy az elesetteknél számba kell venni érthető módon, hogy két gyereket, hármat, négyet, ötöt - akár még többet - nevelnek föl, ugyanígy a dolgozó emb ereknél is figyelembe kell venni - csak akkor ér az egész együtt valamit, ha ott is figyelembe vesszük , hogy hány gyereket tart el az a családfő vagy az a két szülő, aki elmegy dolgozni, mert különben igazából ez a filozófia, amit önök behoztak, csak egyegy társadalmi rétegen segít, az egész ország nagy baján nem segít. Erős családok, erős középosztálybeli családok, és még egyszer mondom, a középosztályt nem a gazdagokra értem, nem az elitre értem, ahogy Gyurcsány Ferenc gondolja, hanem azok, akik dolgoz ni tudnak - adott esetben akarnak is , ők teremtik meg a segélyek lehetőségét, a segély pénzét, a hátterét. Hadd mondjak két példát, amely az elmúlt évtizedek tapasztalata; nem magyarországi tapasztalat, hanem a világon összegyűjtött tapasztalatokból jön össze. Az egyik Afrika. Az afrikai segélyezés arról szólt a ‘70es, ‘80as években - inkább a ‘70es évekre volt jellemző , minél több élelmiszert, minél több támogatást eljuttatni az afrikai éhező családoknak.
