Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - KARSAI PÉTER (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP):
3135 A zalai példát szeretném elmondani, mert azt gondolom, abból jobban kiderül az, ha lehet valaminek örülni, akkor örüljünk annak, mégpedig a következőről volt szó. Voltak feszültségek, disszonanciák, és úgy látom, nyilván még mindig vannak. Tudják az ellenzéki képviselőtársak, hogy a kormánypártiak ilyenkor nincsenek könnyű helyzetben, mert az alapvető célkitűzést szeretnék teljesíteni a költségvetésnél, és vannak részterületek, amely területeken ők dolgoznak, ott pedig a legtö bbet szeretnék kihajtani, megszerezni, de nyilvánvaló, ez nem mindig sikerül. Éppen ezért az oktatás területén is voltak komoly feszültségek, nyilvánvalóan még vannak is. El szeretném mondani, hogy például nálunk a területi lap, a Zalai Hírlap ilyen címmel jelentette meg arról a fórumról a tudósítását, ahol összehívták a zalai művészeti oktatásban érdekelt szakembereket, két országgyűlési képviselő részvételével. Egy ellenzéki, Garamvölgyi György, a közgyűlés alelnöke, illetve jómagam voltam ott mint képvis elő, és elmondták az aggályaikat azzal kapcsolatban, mi lesz, ha így marad a normatíva. A normatíva, amiről akkor beszéltünk, a zeneművészeti ágnál 80 ezer forint volt, a képző- és iparművészetnél, a táncművészetnél, a színházművészetnél és a bábművészetné l pedig 40 ezer forint. (13.00) Erre azt mondták, hogy ez nyilván disszonáns hangszerelés, és a Zalai Hírlapban képet is megjelentettek a cikk kapcsán, és a kép alá az volt írva: Gyakorolhatnak önfeledten, ha elhúzzák az iskola nótáját? A kép egy egerszegi hegedűórán készült. Gyakorolhatnak. Nem húzzák el a nótájukat. És azért tudunk örülni annak, Révész Máriusz képviselőtársam, hogy ha a beterjesztett javaslathoz képest elérjük azt, és elértük azt, és tájékoztatom a fórumon résztvevőket is, hogy a tavalyi szintet tudjuk tartani, tehát a 105 ezer vagy az 59 ezer forintot, akkor annak kell örülni. És Garamvölgyi György képviselőtársam is, bár ő ellenzéki, ő is örül annak, hogy ha ezt el tudjuk érni, mert ez siker, mert akkor nem aggódnak az ott dolgozók, és a kkor azokat, amiket elmondtak, meg a szövetségek nekünk is leírták, hogy milyen gyerekek oktatásáról van szó, és milyen fontos természetesen, akkor örüljünk ennek, hogy így adódik. Szeretném TataiTóth András képviselőtársamat is megvédeni, mert ő pontosan elindult ezen az igen alacsony normatíván, és próbálta a javaslataival növelni. És most lehet azon mosolyogni, hogy mikor 50 ezerre emeltette, az is egy módosítás, de ő is jobban örül, és most ebben is benne van, abban a javaslatban, amikor ez, mondjuk, 5 9 ezerre emelkedik. De úgy gondolom, hogy aki gyakorlott, ugye, Máriusz képviselőtársam is elmondta már, országgyűlési képviselőként hányadik költségvetését készíti, akkor tudja, hogy bizony vannak apró örömök is a költségvetés készítésénél, és ennek kelle ne örülni, ha azon a területen dolgozunk. Én úgy gondolom, hogy ezt az eredményt, ami itt növekszik a normatívákban, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja a koalíciós partnerrel, az SZDSZszel dolgozta ki, és csomagban terjeszti majd az Országgyűlés elé, úgy gondolom, ezzel az önkormányzati támogatás többlethez jut. Ezeket én eredményeknek tartom, és örülök neki. De állítsuk élére a kérdéseket, mert a költségvetés az felelős döntés, az itt hozott döntések bármelyik területen felelősséggel járnak, és mi vállaljuk ezt a felelősséget. Mert ha arról kell dönteni, hogy egy éhező, fázó, rongyos gyermeknek kenyeret, meleg ruhát és lakást, ingyenebédet, ingyenes tankönyvet adjunk, vagy művészeti oktatásban részesítsük, akkor én azt mondom, hogy először az éle lmet, a ruhát, a meleg lakást kapja meg. Tehát a szociális ellátás területén. És utána léphetünk, és már abban a pillanatban azért fogok harcolni, hogy a művészeti oktatásra is adjunk többet, mert nyilván anélkül az ember nem is ember, ugye. De először az embereknek lakniuk, enniük, ruházkodniuk kell, mielőtt politikával és művészettel foglalkoznak. Ezt egy ma nem nagyon idézett filozófustól tudjuk, és úgy gondolom, hogy ebben a döntésben, amikor a költségvetésről vitatkozunk, ebben foglalunk állást, és azt hiszem, hogy ez nem könnyű. Sokkal nehezebb a kormánypártiaknak. De mégis itt ki kell mondani, hogy mi az elsődleges dolog, mi az, amit támogatunk, és úgy gondolom, az fontos, hogy eltöröljük a gyermekkönnyeket, és hogy ezen a területen is, a szociális el látás területén is biztosítani tudjuk a többletet.
