Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. WEKLER FERENC (SZDSZ):
3122 majd decemberben megszavazza a végleges költségve tést, utána kell ténylegesen elkezdeni dolgozni az önkormányzati költségvetésen. (Dr. Kovács Zoltán: A bért sem ismerjük még!) Így van, képviselőtársam, a bért sem ismerjük még, és egy csomó dolgot nem ismerünk ebben a pillanatban. Ez csak egy javaslat, ta lán érdemes végiggondolni a költségvetési vita után, hogy abban a sorban, ami az önkormányzati rendszer modernizálását szolgáló törvénycsomagot jelenti, és most a szövetségek, valamint a parlamenti pártok képviselői megegyeztek abban, hogy a következő hete kben erről gondolkodnak, talán ezt is érdemes beleilleszteni, mármint az olyan formális kötelezettségek eltörlését, amelyek munkát adnak, de igazából hozadékuk nincs az önkormányzati világban. A módosító javaslatok közül három témáról szeretnék beszé lni egy kicsit részletesebben. Az egyiket csak megemlítve: örülök annak, hogy a módosító javaslat tartalmazza a nemzetiségi normatívák visszaállítását a jövő évi szintre. Értetlenül álltam magam is az előtt, hogy vannak olyan… (Zaj, közbeszólások: Jövő évi ?) - az idei szintet értem természetesen alatta, a jövő évben válnak esedékessé ezek a normatívák, ezért használtam a múlt időt, az idei szintre. Egy kicsit értetlenül álltam ez előtt, és valószínűleg nem megfelelő körültekintés miatt kerültek ezek ki a ko rmányelőterjesztésből. Nincs semmi indok arra, hogy a nemzetiségi normatívákat csökkentsük, és bízom benne, hogy a közösen beterjesztett módosító javaslatot a parlament minden frakciója támogatni fogja, és így a nemzetiségi nyelvi oktatás az alapszinten u gyanúgy folyhat tovább, mint ahogy eddig folyt. A másik témakör, amelyről egy kicsit részletesebben beszélnék, ez az alapszintű szociális ellátás témaköre. Ez az öt egész néhány tized milliárd, amelyről tegnap a miniszter asszony is beszélt, és amely a mód osító javaslatokban megjelent, fontos dolog, ugyanis visszaállít bizonyos elemeket az idei költségvetéshez képest. De engedjék meg, hogy arra tegyek próbálkozást és javaslatot, hogy próbáljunk meg forrásokat találni arra, hogy ezen a területen vissza tudju nk állni bizonyos ellátási formák esetében szintén az idei szintre. Mik ezek a formák? Saját példámat hozom, mert természetesen az ember azokkal a számokkal tud dolgozni, amit jobban ismer. Az én településemen, Mecseknádasdon, a gondozási központban látjuk el a szociális étkeztetést, a házigondozást, az idősek klubját, a bentlakásos ellátást és magát a gondozási központ működtetését, és mindjárt hozzáteszem: természetesen kistérségi összefogással, kistérségi intézményben. A beterjesztett javaslat alapján it t mínusz 9 millió forintot számoltam ki az ez évihez képest. A mínusz 9 millió forint önmagában persze nem sok, hogyha nagyon sokról van szó, de ennek az intézménynek a költségvetése 29 millió 994 ezer forint volt ebben az évben, most ehhez képest ez egy d rasztikus csökkenés. Az az emelés, amiről beszélünk, ez az öt egész valahány tized milliárd, ez ebből visszahoz körülbelül 20 százalékot, de 20 százalék ténylegesen hiányzik még. És ami miatt szót kértem, az az, hogy úgy látom a kommunikációból, hogy nem m indenki ugyanazt mondja, vagy legalábbis nem mindenki ugyanazt a szociális ellátási formát érti egyegy kategória alatt. Itt a legnagyobb probléma az úgynevezett emelt szintű szociális ellátás területén van, és erre a hivatkozás, a tegnapi napon is sokszor elhangzott az, hogy vannak luxuskörülmények között működő ilyen intézmények. De hadd tegyem hozzá, hogy a miénk attól emelt szintű, mert lecsökkentettük a szobákban lakók számát egy szobában két emberre. Tehát attól, hogy két idős egy szobában lakik, az m ég nem egy luxusellátási forma. Azt gondolom, az is normális lenne, az lenne a kiindulópont, ha egy idős ember egy szobában egyedül tudna lakni, legfeljebb házaspárok esetében lenne elfogadható a két embernek az egy szobában lakása. Tehát nem azokról az in tézményekről beszélek, amelyek magánberuházásban, tízmillió forintos beszállással és egyéb luxusfelszereltséggel rendelkeznek, hanem azokról a kisebb településeken működő önkormányzati intézményekről, amelyek az adott kistérségben, az adott régióban hiányt pótolnak, és egyszerűen egy olyan feladatot látnak el, amit a magántőke nem vállal, mert itt nem éri
