Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 14 (265. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - FEDOR VILMOS (MSZP):
3049 Mindez idő alatt a Nemzeti Kulturális Alap megőrizte önállóságát, az elkülönített állami pénzalapok 1995ben életbe léptetett megszüntetése, illetve összevonása után is. Így volt ez egészen 1998ig, amikor az előző kormány a ’99. évi költségvetéséről szóló ’98. évi XC. törvény részeként a központi költségvetés előirányzatainak megalapo zását szolgáló rendelkezések és törvénymódosítások között sort kerített a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény újabb módosítására. Ebben rögzítette, hogy az NKA megvalósítását a központi költségvetés elkülönített fejezeti kezelésű előirányzata szolgálj a, amellyel a miniszter a törvény előírásai szerint rendelkezik. Az NKA új neve nemzeti kulturális alapprogram lett, és ez nemcsak névváltozást jelentett. 1999ben nyilvánvalóvá vált, hogy az NKA szervezeti felépítését is hozzá kell igazítani ahhoz, hogy a z alap megszűnt, és helyébe a miniszter rendelkezése alatt álló fejezeti kezelésű költségvetési előirányzat lépett. Tehát míg korábban az NKA működéséért a miniszter felelőssége csak közvetett volt, addig az új helyzetben a minisztert közvetlen felelősség terhelte az alapprogram működtetéséért, forrásainak rendeltetésszerű felhasználásáért. Az 1999. évi CXXV. törvény, amely a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szólt, tovább módosította most már az alapprogramot, tudniillik az alapprogram rendelke zésére álló eszközökből elkülönített miniszteri keret mértékét az addigi szabályozás nem határolta be, ezért a törvény arra irányult, hogy az éves előirányzat 50 százalékban maximálja a miniszter által közvetlenül felhasználható forrást. (1.00) A törvény a z alapprogram elvi irányítását végző bizottság létszámát és hatáskörét is bővítette, az addigi 10 fő helyett 12 főből álló testület jött létre, és a jövőben a szakmai kollégiumok által kiírt pályázatokat felülvizsgálhatta, dönthetett a pályázatok kiírásáró l és elbírálásáról is. Emellett megteremtette a lehetőséget ad hoc kollégiumok létrehozására. Tisztelt Ház! Erdős Norbert képviselő úr felszólalásában jelezte, hogy az elmúlt években a most működő kormány miért nem módosította ezt a törvényt, hiszen válasz tási ígéretei között, illetőleg a kormányprogramban szerepeltette. Nos, azt kell hogy mondjam, hogy ez az állítás nem igaz, hiszen a kormány módosította. Nézzük, hogyan: a 2002. évi LXII. törvényben, amely a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről sz ólt, a miniszteri keretet 25 százalékra csökkentette, illetve a szakmai kollégiumoknak a miniszter saját hatáskörében felkért tagjai megbízásánál figyelembe vette a társadalmi szervezetek véleményét, ezzel biztosítva a nemzeti kulturális alapprogram társad almasítását és szakmaiságát, ami szerepelt a kormányprogramban. Ugyanez a törvénymódosítás fogalmazta meg, hogy az államháztartás működése ésszerűsítésének keretében lehetővé teszi a minisztériumok és egyéb központi költségvetési szervek számára a kulturál is célú pályázataiknak az NKA pályáztatási technológiájának megfelelő és annak felhasználásával történő lebonyolítását. 2004ben a CXXXV. törvény, amely a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szólt, szintén módosította a törvényt. Ennek egy bekezd ése az alapprogram teljesíthető kiadások célját pontosította azzal, hogy a működési költségeken túl a pályázatkezelés során felmerülő költségek fedezetét is biztosította, valamint egy további bekezdés elfogadásával szélesítette a pályázatot benyújtók körét is. Így történhetett meg először, hogy nem zárta ki a pályázati rendszerből az egyéni vállalkozásokat. A jelenlegi módosítás során tovább finomodnak a kollégiumokba való delegálás szabályai, de különösen két elem az, amit hangsúlyosnak tart a szocialista frakció, nevezetesen, hogy ez az első olyan módosítás, amely konkrét szabályokat fogalmaz meg az összeférhetetlenség szabályozására, valamint az alappá alakítással már nemcsak alapszerű működést biztosít, hanem ténylegesen elkülönült pénzügyi alapot hoz lé tre.
