Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 14 (265. szám) - Borkó Károly (Fidesz) - a környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez - “A haris élettere nő, a szatmári, beregi gazdálkodóké szűkül II. - avagy az elmaradt kifizetésekről” címmel
2959 megoldásának sikerét, nem pedig az, amit mondunk vagy leírunk róla. Több mint újabb két év elteltével a Rába folyó Szentgotthárdnál és másutt is éppúgy habzik, mint azelőtt, sőt, a Lapincsban is, mely a Rábába ömlik, megjelent a szennyeződés. Az ügy tehát ebből a nézőpontból nézve semmit sem haladt előre. Vajon megvárjae a kormány, hogy a Rába mentén élők végső elkeseredésükben demonstrációkkal fejezzék ki felháborodásukat a szűnni nem akaró folyó szennyezés, valamint a kormányzati tehetetlenség miatt? Miért kell újságok hasábjain és tévéképernyőkön látnunk nap mint nap a megdöbbentő képeket? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Miért kell nemzetközi fórumokhoz fordulniu k a természetért aggódóknak, és miért nem képes elérni a minisztérium, hogy odaát megszüntessék a folyó habzását kiváltó okokat? Várom válaszát, de még inkább az intézkedést. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képvise lő úr. A kérdésre Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter úr válaszol. Parancsoljon! DR. PERSÁNYI MIKLÓS környezetvédelmi és vízügyi miniszter : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A Rába habzását szakértők szerint továbbra is az oszt rák bőrgyárakból származó szennyezőanyag, feltehetően nátriumszulfonát okozza. A Lapincsban nem jelent még meg mérhető szennyezés, egy napilapban megjelent erről szóló hír kacsa volt. Az ügyben már 2003 májusában intézkedéseket kértünk az osztrák féltől, és azóta is ez a magyarosztrák vízügyi bizottság egyik kiemelt témája. A kérdés megoldását a következő tényezők nehezítik. Egyfelől szakmai vizsgálatokra van szükség, amelyeket az osztrák fél megígért, részben elvégzett, de még továbbiakat is szükségesnek tart. A szóban forgó szennyező anyagra nincs határérték az Európai Unióban, de nincs sem Magyarországon, sem pedig Ausztriában, tehát ez a jogi fellépést nehezíti. A hatósági intézkedéseket az is nehezíti osztrák oldalon, hogy a vízjogi engedélyek tartomá nyi hatáskörben vannak. A vízügyi bizottság szakmai fórumain túl különböző, jelentős nemzetközi lépéseket tettünk. Idén júliusban az első meghatalmazott levélben hívta fel határozott intézkedésekre az osztrák minisztériumot. Magam miniszterként augusztusba n ugyancsak levelet küldtem, szeptemberben személyesen kerestem meg osztrák partneremet, hogy az osztrák hatóságok kiemelten kezeljék az ügyeket. Azt tervezem, hogy a soron következő magyarosztrák közös kormányülésen külön tárgyaláson vessük fel a Rába ha bzását és egyéb problémákat. Éppen a mai napon tájékoztattam a köztársasági elnök urat is a szomszéd országokkal fennálló környezeti vitáinkról, és egyebek között ebben is kértem az ő segítségét is. Sajnos, ez a szennyezés nem egy új beruházáshoz kapcsolód ik, nincsenek nemzetközi jogi eszközeink. Magyarország számára ez a lehetőség 1999ben és 2000ben állt nyitva, amikor a magyar fél hozzájárult a jennersdorfi bőrgyár üzemeltetéséhez, illetve a gyárhoz kapcsolódó szennyvíztisztító bővítéséhez is. Most arra van módunk, hogy a rendelkezésünkre álló jogi eszközökkel nemzetközi színtéren föl tudjunk lépni. Köszönöm szépen. Borkó Károly (Fidesz) - a környezetvédelmi és vízügyi miniszterhez - “A haris élettere nő, a szatmári, ber egi gazdálkodóké szűkül II. - avagy az elmaradt kifizetésekről” címmel
