Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 14 (265. szám) - Stolár Mihály és Sági József (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Hol a pénz, miniszterelnök úr?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - STOLÁR MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár:
2930 ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Stolár Mihály és Sági József, mindketten a Fidesz képviselői , interpellációt nyújtottak be a miniszterelnökhöz: “Hol a pénz, miniszterelnök úr?” címmel. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Arató Gergely államtitkár úr fog válaszolni. Most megadom a s zót Stolár Mihály képviselő úrnak. Parancsoljon! STOLÁR MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben a 2006. évi költségvetésével az önök kormánya feltette a koronát eddigi művére. Nem csoda, hogy olyan vihart kav art, amire talán csak a Bokroscsomag idején volt példa. Elemi erejű felháborodástól hangos a sajtó, a szakmai közélet, az iskolák. Oda jutottunk, hogy még az erőteljesen szocialista és liberális elkötelezettségű szakmai közösségek is nyílt levelekkel bomb ázzák a közvéleményt és a képviselőket. Oda jutottunk, hogy már az egyik leggazdagabb magyarországi középiskola igazgatója, Magyar Bálint személyes tanácsadója, a szocialisták egyik programírója is aláírásgyűjtésbe kezdett, és mély felindulásában így fogal maz levelében: “Az Alapítványi és Magániskolák Igazgatói Kollégiuma döbbenettel és felháborodással szembesült a 2006. évi költségvetés tervezett normatíváival. Ez, az állami szerepvállalás mértékének visszaesése a honi közoktatás egészében bizonytalanságot , kétségbeesést szül. Együttérzéssel és maximális szolidaritást vállalva olvassuk az egyházi, önkormányzati, nemzetiségi iskolafenntartók riadt tiltakozását az intézményeik jövőjét megkérdőjelező, helyenként ellehetetlenítő tervezet ellen.” A kétségbeesés talán a művészetoktatásban a legnagyobb. Művészeti érdekképviseleti szervezetek tucatjai, művészek, művészetszerető szülők tiltakoznak országszerte az ellen, hogy önök az öt, illetve hét évvel ezelőtti szinten állapítsák meg a művészetoktatás támogatásána k mértékét. Önök azt akarják kikényszeríteni, hogy 850 művészeti iskola 350 ezer növendékének ne a művészetekben teljen öröme, nevelje őket inkább bármi más, a televízió, a számítógép vagy éppen az utca. Önök újra a családok százezreitől veszik el a bizton ság érzését. Tisztelt Államtitkár Úr! Önök a “Lendületben az ország” címet viselő programjukban többek között ezt vállalták: “Az igazságosság és a szolidaritás elveit a kormányzás minden területén érvényesíteni fogjuk, de kiemelten kezeljük a gyerekek támo gatásában.” Miért akarják kirekeszteni a szegényebb sorsú gyerekeket a művészetoktatásból? Miért akar velük a csillagos égbe szökő tandíjat fizettetni? Helyeslie ön azt, hogy a szakmai szervezetek könyörögjenek az önök kormányának az őket jogosan megillet ő támogatásért? Hol a pénz, államtitkár úr? (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Arató Gergely oktatási államtitkár úrnak. Parancsoljon! ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi á llamtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Azt szeretném először jelezni önöknek, hogy talán egy napot tévedtek, hiszen a költségvetés részletes vitája holnap kerül sorra. Ezt azért fontos megemlíteni, mert egy költségveté s tervezésénél mindig a bevételeket, a forrásokat és a kiadásokat egymással egyensúlyban érdemes vizsgálni. Ami a közoktatás támogatását illeti, ennek a támogatási lehetőségét is természetesen meghatározzák a költségvetés egészének egyébként egyetértést öv ező céljai, a költségvetési hiánycsökkentés célja és az az adócsökkentő program, amelynek keretében sor kerül a lakosságot leginkább sújtó adó, az általános forgalmi adó csökkentésére.
