Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - A foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés, valamint a foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (Harrach Péter): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz):
2873 hogy 31 felsőoktatási intézmény utcára tesz 68 ezer egyetemi, főiskolai dolgozót, köztük jelentős számban oktatókat is. Végezetül, úgy gondolom, hogy a foglalkoztatás ügye és az oktatás világa csak l átszólag egymástól távol fekvő terület. A miniszter úr expozéjában azt mondta, hogy a kiművelt emberfő a gazdaság hajtóereje. Igenis fontos az oktatás ügye, és az oktatásból történő forráskivonás, ami ma, napjainkban történik, a normatívák 25 milliárdos cs ökkentése, a közoktatási törvény 118. §ának módosítása, mely a finanszírozás garanciáját szolgálta, mind abba az irányba mutat, hogy a kormány ezen a területen szűk látókörű. Pillanatnyi haszon és megtakarítás érdekében feláldozza a magyar oktatásügyet, a melynek hosszú távon a negatív hatásai felmérhetetlenek nemcsak az oktatás és a művelődés, hanem a foglalkoztatás területén is. A szegénység felszámolásáról, esélyegyenlőségről, a tátongó társadalmi szakadék betöltéséről beszélnek, mindehhez, azt gondolom, a legjobb út az oktatás fejlesztése. A képzett, tanult állampolgár a foglalkoztatási versenyben is jobban megállja a helyét. Kérem miniszter urat, akiről tudom, hogy az oktatáspolitika világa nem áll tőle távol, nem áll messze öntől, legalább ön képviselj e a kormányban a magyar oktatás ügyét, ha már erre egyébként a mai oktatásirányítás képtelen. Az oktatásba, képzésbe fektetett pénz hosszú távon megtérül a foglalkoztatás világában. A jó, a magas színvonalú oktatás könnyebbé teszi a mindenkori foglalkoztat ási és munkaügyi miniszter dolgát is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Lengyel Zoltánnak adom meg a szót. LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Vidéki szemszögb ől miként néz ki a foglalkoztatáspolitika, miként néz ki a munkahelyteremtés? Hogyan látjuk vidékről a soha el nem feledhető három, egymás után tett szót, miszerint: munkahely, munkahely, munkahely? Három és fél esztendeje ezt keresik a vidéki emberek, és három és fél esztendeje nem találják. Vannak látszatcselekvések, vannak kiváló programok, ugyanúgy vannak programok, mint ahogy ezt Varga képviselőtársam is elmondta, csak azt kell megnézni, hogy mi ennek a végső hatása. Vannak olyan programok, amikor a má r rendszerben sem lévő munkanélkülit regisztráljuk munkanélkülivé, majd ki is kerül az állományból, mert elkezdjük oktatni, egy kistérség elkölt rá több mint félmilliárd forintot, és a programban részt vevő önkormányzatok 90 százaléka tudja, hogy aláírta a nyilatkozatot, de úgysem fogja foglalkoztatni azt, akit több mint félmilliárd forintért az adófizetők pénzéből kiképeztek, és látszatra, látszólag a képzési idő alatt csökkentették a munkanélküliséget. Sorolhatnánk még ezeket az eseteket, de sajnos van má s is. Van más probléma is, ugyanis folyamatosan azt halljuk, hogy ha valaki regisztrált munkanélkülit foglalkoztat, akkor támogatáshoz juthat. Hogy néz ez ki ma a magyar vidéken? A foglalkoztató bemegy a munkaügyi központba, leigényli a létszámot, kap egy listát, a listáról kiválasztott dolgozók egy részével megegyezik, majd pedig a munkaügyi központnál azt mondják január közepén vagy február elején, hogy elfogyott az éves keret. Vagy foglalkoztassa támogatás nélkül, vagy pedig, ha lesz megint pénz, akkor l ehet erről a kérdéskörről beszélni. Miniszter úr, hiába csóválja a fejét, ez egy megtörtént probléma: Fejér megye, sárbogárdi munkaügyi központ, 18 százalékos munkanélküliség, és nincsen támogatásra pénz. Úgy gondolom, hogy ez katasztrofális, főleg, ha azt vesszük, hogy egy elmaradott térségről van szó; főleg, ha azt vesszük, hogy egy olyan térségről van szó, ahol évtizedeken keresztül, most már mondhatjuk, hogy több mint tíz éve nehéz az embereket munkába állítani és munkahelyet teremteni a számukra. Nos, nem nagyon tapasztalják a vidéki emberek, hogy a megszűnt munkahelyek helyett újak lettek volna. Szövetkezetek, állami gazdaságok csődbe mentek, gazdát cseréltek, reorganizálták őket, és egyre kevesebb emberre volt szükség. Itt jön az az érdekes probl éma - és elnézést kérek, a
