Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - A foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés, valamint a foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2864 szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya 62 százalékot tett ki. Ez a két adat egyértelműen mutatja a magyarországi foglalkoztatási helyzet neuralgikus pontjait, melyek szerint túl nagy az úgynevezett inaktívak számaránya, és nagyon magas a nem te rmelő szférában, elsősorban a közigazgatásban, a közszférában foglalkoztatottak száma. Ha az elkövetkező időszakban sikerül az inaktívak számát és a közszférában alkalmazottak számát lényegesen csökkenteni, nagy lépést sikerül tenni a foglalkoztatási helyz et javítása érdekében. Azonban az ilyen létszámleépítésekkel érintett embereket nem lenne szabad úgy kitenni az utcára, hogy ne tudjunk valamilyen munkahelyet a részükre felajánlani. Az volna a helyes, ha előre felmérnénk a felszabaduló létszám összetételé t, nemek, iskolai végzettség s a többi tekintetében, és összehasonlítanánk a rendelkezésre álló üres álláshelyekkel, lehetővé téve az áthelyezésüket. Itt kell említést tenni arról is, hogy az 50 éves kor felett munkahelyüket elvesztett személyek támogatási lehetőségét az új szakképesítés megszerzéséhez 45 évre kellene lecsökkenteni, mert a gyakorlatban az elhelyezkedésnél a munkáltatók nagyon sokszor már ezt a 45 éves kort is túl magasnak tartják. Van azonban e két, jellemzően a magyarországi helyzetet péld ázó adaton, tehát a foglalkoztatási rátán, és ezen belül a szolgáltatásban foglalkoztatottak arányán kívül egy harmadik tényező is, amelyre nagyon oda kellene figyelni, ez pedig a pályakezdő fiatalok, ezen belül is a felsőfokú végzettségű pályakezdők munka nélküliségének folyamatos növekedése, amely a képzés meglévő hiányosságaira utal. Szinte minden területen probléma van. Nőtt a 8 általánost el nem végzők száma, és a szakmunkásképzés is csődöt mondott. Az oktatás és a gazdaság munkaerőigénye szorosan össze függ egymással. Jelenleg az oktatási rendszer nem a gazdaság igényeinek megfelelően bocsát ki szakembereket; sok a diplomás, kevés a szakmunkás. A szakmai összetétel más, mint amire a gazdaságnak igénye van. Arról nem is beszélve, hogy földrajzilag nem ott jelennek meg a végzettek, ahol szükség van rájuk. Ehhez képest lényegesen határozottabb, mélyebb szakmai változtatásokat kellett volna a lépések között felsorakoztatni. Sajnálattal kell tudomásul venni azt is, hogy nagyon alacsony a megváltozott munkaképe sségűek foglalkoztatási aránya, amit csak tovább ront a közelmúltban előterjesztett és életbe lépett szigorító jogszabályváltozás. Messze nem lehet viszont egyetérteni a foglalkoztatási helyzetkép összegzésének azon megállapításaival, miszerint csak kedvez ő nemzetközi gazdasági feltételek mellett lehet a versenyképesség növelésének, a munkajövedelmek emelkedésének és a foglalkoztatás bővítésének összhangját megteremteni. Ezen álláspont elfogadása ugyanis azt jelentené, hogy egyedül csak a dagály hiánya akad ályoz meg bennünket a tengerre szállásban, azzal nem is kellene foglalkozni, hogy a hajónk különben csak folyami közlekedésre alkalmas. A jelentés második részét azzal kezdi az előterjesztő, hogy deklarálja Magyarország foglalkoztatási célját: a teljes fog lalkoztatottságot; a teljes foglalkoztatottságot azok körében, akik akarnak, és tudnak is dolgozni. A jelenlegi foglalkoztatási helyzetet ismerve irreálisnak tűnik az ilyen nagyívű célkitűzés, még akkor is, ha a választások előtt szokássá vált a teljesíthe tetlen ígéretek közzététele. Sokkal hitelesebb lett volna, ha egy szerényebb javulást tűzne ki a kormány, de azt egy belátható időszakra, és így hiteles lehetne annak teljesíthetősége is. Egyet lehet érteni viszont a 2004. évi nemzeti foglalkoztatási akció tervben meghatározott, a foglalkoztatás bővítésére irányuló stratégia prioritásainak meghatározásával, amely szerint a megalapozott gazdasági döntések, az oktatás és képzés rendszerének rugalmassá tétele, valamint a szociálpolitikai és a foglalkoztatáspoli tikai intézkedések összhangja lehet az alapja a jelenleginél lényegesen kedvezőbb helyzet kialakításának. (14.20)
