Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi ... - GŐGÖS ZOLTÁN, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója:
2830 Az ötödik fő terület, amit érint a törvénymódosítás, a piac hatékonyabb működését, a befektetők színvonalasabb kiszolgálását és a tőkepiac versenyképességét szolgáló javaslatok. Az értékpap írkölcsönzés szabályozása a jövőben nem számít majd kiegészítő befektetési szolgáltatásnak, és a korábbi - kötelezően óvadéki biztosítékot előíró - szabályozást felváltja a prudenciális alapú szabályozás. Ez annyit jelent, hogy a szerződő felekre van bízv a a biztosítékok kikötése, de a kockázatok a kitettség mértékével arányosan saját tőkével fedezendők. Ez tehát a tőkepiaci törvény módosításának alapvető oka és jelentősége. Ezt a módosítást természetesen a költségvetési bizottság többsége többségi szavaza ttal általános vitára alkalmasnak ajánlotta, és elfogadásra javasolja. A másik törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény módosításával kapcsolatos. A bankközi adós- és hitelinformációs rendszer 1990 óta működik Magyarországon . (11.20) Míg kezdetben kizárólag a vállalati szféra adatait kezelte, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény rendelkezései alapján 1998tól a természetes személyekre, valamint a bankkártya- és csekkelfogadó helyekre vonatkozó adat ok kezelését is végzi. A rendszerhez történő csatlakozás 1998tól kezdődően minden hitelezési tevékenységet folytató pénzügyi intézmény számára kötelező a hitelintézeti törvény alapján. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a Bankközi Informatikai Szol gáltató Rt. által működtetett bankközi adós- és hitelinformációs rendszert 1999ben központi hitelinformációs rendszernek ismerte le, amely szerv e tevékenységet a mai napig is kizárólagosan végzi. A terület jelentőségét mutatja, hogy a nyilvántartás a lak osság igen széles rétegét érinti, miután jelenleg 230 ezer természetes személyre vonatkozóan közel 340 ezer tartozást vagy egyéb bejegyzést tartalmaz, amelyre vonatkozóan évi 250 ezer lekérdezés érkezik. A vállalati nyilvántartás hasonló jelentőségű, miutá n ez mintegy 200 ezer vállalkozás 900 ezer szerződését tartalmazza, amelyre havonta 20 ezer lekérdezés érkezik. A módosításnak alapvetően az az oka, hogy az elmúlt időszakban nagymértékben megnőtt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez, illetve az ad atvédelmi biztoshoz benyújtott panaszok száma. A panaszok többségét természetes személyek nyújtották be, és nagy részük arra irányult, miszerint nem értesítették őket a központi hitelinformációs rendszerbe kerülésükről, így arról csak később, leggyakrabban egy újabb hitelkérelem benyújtása, illetőleg elutasítása során szereztek tudomást. Mindezen gyakorlati problémát az okozza, hogy a hitelintézeti törvényben mint ágazati törvényben a személyes adatok kezelésére vonatkozó, adatvédelmi törvényben garantált j ogok és ezek érvényesítése a nyilvántartottak számára nem hatékony módon biztosított. A tervezet ezeket a garanciális szabályokat oly módon tartalmazza, hogy a pénzügyi terület specialitásait maximálisan szem előtt tartja. A szabályozás egységességé nek és átláthatóságának követelménye hívta életre a tervezetben szereplő olyan alapfogalmak megjelenését, mint amilyen a referenciaadat, a referenciaadatszolgáltató, a nyilvántartott, illetve a vállalkozás fogalma. Különösen fontos ezen egységes fogalmak bevezetése azon okból, hogy az adatszolgáltatás szektoron átívelő, azaz a szűk értelemben vett pénzügyi szektoron túl a tőkepiaci szabályozást is érinti. A tervezet alapvetően megtartja az adattovábbítás, adatátadás eseteinek eddigi körét, néhány pontosítá sra azonban sor kerül. A leglényegesebb változás azon módosítás, amely lehetővé teszi a központi hitelinformációs rendszerbe történő bekerülést abban az esetben, ha a hitel, illetőleg a tervezetben pontosan meghatározott egyéb szerződések megkötésének kez deményezésekor a természetes személy valótlan adatokat közöl, hamis vagy hamisított okiratot használ, és mindez okirattal bizonyítható. Mindezen esetkör eddig csak készpénzhelyettesítő fizetési eszköz igénylése során képezhette alapját a bekerülésnek, azo nban a gyakorlatban előforduló számos eset rámutatott arra, hogy a hitelszerződések esetében ez sokkal gyakoribb jelenség. Gondoljunk csak a hamis munkáltatói igazolásokra, jövedelemigazolásokra vagy telekkönyvi kivonatokra!
